Tudományos szimpózium Nagylévárdon - 2025. június 6.
ANABAPTISTA HABÁNOK NYOMÁBAN
500 ÉVES AZ ANABAPTISTA ÖRÖKSÉG - TUDOMÁNYOS SZIMPÓZIUM NAGYLÉVÁRDON
A nemzetközi tudományos konferencia résztvevői
„A hutteriták és habánok hagyatékának feltárása” - címmel szimpóziumra kerül sor a felvidéki Nagylévárdon (Pozsony vármegye). Ezen a tudományos konferencián négyen vettünk rész az Összmagyar Baptista (MBE) Történelmi Bizottságunk és a Akadémia (BTA) képviseletében - Dr. Szöllős János (Pozsony), Erdélyi Alexander Sándor (Pozsony), Vix József (Falkenstein/Ausztria) - felvidéki/ausztriai történész barátaimmal
A nagylévárdi anabaptista habán közösségről itt tudhatunk meg több információt:
A tudományos szimpóziumra 2025. július 4-6. között került sor a Pozsony vármegyei Nagylévárdon (Vel’ké Leváre), a nagylévárdi kultúrházban (Kultúrny dom), (Cím: Nagylévárd (Vel’ké Leváre) Mládežnická 653Z)
KIK AZOK A "HABÁNOK"?
A kárpát-medencei magyar történelmi bizottság képviselői: Dr. Szöllős János, Dr. Mészáros Kálmán, Erdélyi Sándor és Vix József
A kétezer éves kereszténység törzsén, a reformáció időszakában jött létre az a bibliai alapelveket követő evangéliumi ébredési mozgalom, melyből a mai baptisták eredeztetik magukat.
A konferencia plakátja
A reformáció idejétől sok méltatlan támadást és üldözést kellett elszenvedniük a Biblia tanítására alapozott, felnőtt hitvallók megtérését és bemerítését hirdető és gyakorló hitfelfogásuk miatt. Keresztségmegújító reformmozgalmukat időnként anabaptista, vagy újkeresztény, illetve egyik korábbi vezetőjük (Hutter Jakab) neve után hutteritáknak is hívták őket.
Egyes irányzataik a jeruzsálemi keresztyén ősegyház gyakorlatát követve, szociális egyenlőséget is hirdettek és különböző szakmák szerint tömörülve, közös udvartartásokat hoztak létre.
Ezeket a többnyire kézműves mesterséget gyakorló szakmai „udvarokat”, a német „haus-haben” szókapcsolat révén a befogadó nemzetek, így a magyar lakosság körében is „habán” névvel illették. Különösen is híresek voltak a fazekas mestereik által előállított, kék-fehér-sárga motívumokkal díszített fajansz készítményeik, melyekkel időnként a fejedelmi udvarok tetszését és pártfogását is megnyerték.
A konferencia résztvevői Magyarországról, Ausztriából, Németországból, Romániából, Ukrajnából, Kanadából és Szlovákiából érkeztek
A 18. század második felében azonban a habsburg uralkodók rekatolizációs célzatú vallási türelmetlensége eredményeként ezek a „habán” anabaptista közösségek Morvaország és Magyarország elhagyására kényszerültek. Többségük Erdélyben és tengerentúlon talált új hazát.
A ma élő baptisták a habán udvarok felidézésével az emlékhelyek meglátogatásával és hagyományőrző kosztümös drámajátékuk bemutatásával emlékeznek mártír és hitvalló elődeikre.
MIT TUDHATUNK A NAGYLÉVÁRDI HABÁNOKRÓL?
Meghívó plakát
Nagylévárdi újkeresztények, anabaptisták, habánok, hutteriták, keresztségmegújítók története röviden:
Nagylévárd (szlovákul Veľké Leváre, németül Gross-Schützen) község a Felvidéken/Szlovákiában, Pozsony megyében, Malackától északra 8 km-re található. Valószínűleg már a 10. századtól lakott település volt. Első telepesek határvédő íjászok voltak.
A falu a tatárjárás idején teljesen elpusztult. Ezután német, szláv és magyar telepesek találtak otthonra ezen a területen. Miután I. Lajos király 1377-ben híveinek, - a Szentgyörgyi és Bazini grófoknak - adományozta. 1378-ban a pozsonyi káptalan oklevelében "Noglew" alakban szerepel a település neve.
Vix József fűrászhegedű szólója
A 15. század közepén a husziták foglalták el a környéket, akik a szomszédos Gajar területén építették fel erődített táborukat. 1488-ban Hunyadi Mátyás a községet Johannes Haubitz de Pasthwytz földesuraknak adta. A 16. században Nagylévárd az alsőausztriai Lembach család birtoka lett. Az 1553-as adóösszeírás szerint Lembach Lipótnak 28 adózó portája volt a községben.
1547-ben a Rajnavidékről menekült anabaptista habánok telepedtek itt le Nagylévárdon. 1621-22 körül több hullámban vándoroltak tovább a Felvidékről Erdélybe anabaptisták Bethlen Gábor fejedelem kezdeményezésére és védelme alatt.
Nagylévárdon maradt anabaptisták 1760-ban kápolnát is építettek. A németül beszélő telepesek megjelenése óta a községnek német Gross-Schützen neve is ismeretes, de ugyanekkor Velke-Levari tót nevével is találkozunk.
Habán kiállítás
A felvidéken maradt anabaptista hutteritákat Mária Terézia 1762-ben rendeletben kötelezte a katolikus misék látogatására. Egy évvel később 1763-ban keményebb eszközökkel kényszerítette őket az áttérésre: „Az eddig megtűrt anabaptisták többé ott meg ne tűressenek, szónokaik hivatalaikból elmozdíttassanak és egyenként a katolikus papoknak oktatás végett átadassanak. A néphez katolikus papok oktatás végett átadassanak. Aki 6 hét alatt meg nem tér, száműzettessék”
Szebbnél szebb habán kerámiák
Hat hét helyett még két évvel később is makacs ellenállást tanúsító anabaptistákról kapott jelentést a királynő. Több prédikátort letartóztattak és bebörtönöztek. 1766-ban még a katonaságot is be kellett vetni, akik időnként ütlegelésekkel kényszerítették a hutterieket a misehallgatásra. II. József idején a jezsuiták erőszakos rekatolizálását követve a habán kódexeket is bevonatta és katolikus kiadású olvasmányokra cseréltette.
Fajansz porcelán edények
1782-től még mindig kocsiszámra kobozzák el tőlük a „tiltott” könyveket és szállították ezeket Pozsonyba. Ezek közül 26 hutteri kódex került Esztergomba. Az anabaptisták leleményességének köszönhetően 1761-ben befalazott mintegy 126 kéziratos, illetve nyomtatott anabaptista kódex került elő, ami 1961-ben publikált Adolf Mais reprint kiadásban.
A szomszédos Ószombatra/Sobotistre 1787-ben érkezett Joseph Heinrich jezsuita pap az ottani anabaptista hutteriták áttérítésére. Szláv és német nyelven prédikált nekik. Nem könnyen adták föl anabaptista hitüket. Akik önként nem távoztak, azoknak egy része rekatolizált.
Meghívó plakát rajta a gazdag programmal
A nagylévárdi anabaptisták a habánudvaraikban gyakorolt vagyonközösségüket még 1863-ig tarthatták fönt. Később beleolvadtak a morva és szláv lakosságba. Emléküket a Habán-udvar őrzi, melynek főterén az anabaptista imaházukból átalakított barokk kápolna áll. (Állítólag a kápolna egyik sarkában álló kisméretű orgonát még Mária Terézia ajándékozta a rekatolizált hutteriek számára)
A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Malacka járásához tartozott. Népessége: 1910-ben 2871 lakosából 2340 szlovák, 284 német és 191 magyar. 2011-ben 3550 lakosából 3412 szlovák volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése