HAJNALI FOHÁSZ GELLÉRT PÜSPÖK „IMAHEGYÉN”
A Magyar Evangliumi Szövetség-Aliansz szervezésében 17 éve működő lelkészi és munkatársi imakör évadnyitó imaalkalmat tartott 2025. szeptember 2-án a Krisztus evangéliumáért vértanúságot is vállaló Gellért püspök Duna fölé magasodó oszlopsorral körbevett monumentális szobrának talapzatánál. Az igei bevezető üzeneteket az Magyar Evangéliumi Szövetség - Aliansz vezető munkatársaitól hallhattuk.
Szeverényi János:
Dávid király életéről, győzelmeiről, kísértéseiről és bukásairól beszélt: „Mindannyian kísértések között élünk. Folyik a harc. Esendőek vagyunk. Legyünk lényeglátóak. Jézusiak. Vegyük komolyan az Ő tanításait, pl abban, hogy szeressük ellenségeinket, még ha lélekgyilkosok is vesznek körül minket. Az Ószövetséget csak Jézus szavain keresztül lehet olvasni.”
A magyar történelem kimagasló személyein keresztül mutatott rá arra, hogy mennyire nagy hatása van az imának és kitartó szolgálatnak.
„Éltek előttünk hithősök, akik nem fegyverrel, nem karddal, hanem Isten erőivel szolgáltak. ’Te azért, fiam, erősödjél meg a kegyelemben, amely Krisztus Jézusban van. És amit tőlem hallottál sok tanú előtt, azokat add át megbízható embereknek, akik mások tanítására is alkalmasak lesznek.
Vállald velem együtt a szenvedést, mint Krisztus Jézus jó katonája. Egy harcos sem elegyedik bele a mindennapi élet gondjaiba, hogy megnyerje annak a tetszését, aki harcosává fogadta. Ha pedig versenyez is valaki, nem nyer koszorút, ha nem szabályszerűen versenyez.” – idézte Pál apostol szavait. (2.Tim. 2:1-4)
Szabó Dani bácsi:
„Baj van, ha nem vesszük észre a jelzéseket. Legyünk éberek. Ilyen jelzés lehet a háború, melyről a Bibliában azt olvashatjuk, hogy az utolsó időben lesz, és testvér testvér ellen támad majd. (A szomszédunkban éppen két testvérnép vív csatát egymással.)
A Kultúra nem tart meg, hanem egyedül Isten.
Vállaljuk fel a hitünket. A szétmálló Európában Isten még megtartott minket, és a mi golyóinktól még nem halt meg senki sem.
Horváth István:
Jób történetét elevenítette fel számunkra. Jób mindent elvesztett, rengeteg szenvedésen keresztül ment, mégis beismerte, hogy ő semmi Istenhez képest. Legyünk erősek és bízzunk az Úrban.
Miután Dávid házasságot tört és gyilkolt, Nátán próféta elment hozzá, és ezt mondta neki:
„Neked adtam Saul házát és asszonyait, királlyá tettelek egész Izráel és Júda fölött — de ha ez kevés lett volna, ezen felül még sok minden mást is neked adtam volna.” (2. Sámuel 12:8) Sokszor nem vesszük számításba, hogy Isten mennyi mindent készít számunkra.
EGY KIS MAGYAR EGYHÁZTÖRTÉNELEM:
GELLÉRT PÜSPÖK AZ ELSŐ MAGYARORSZÁGI KERESZTYÉN VÉRTANÚ
Ma az első magyarországi keresztyén vértanúra, Gellért püspökre emlékezünk. Magyar népünk kereszténnyé válásának kezdetén érkezett Gellért hazánkba a magyarság krisztusi hitre térése céljából.
A gyermek fölgyógyult, ott maradt, és fokozatosan bevezették őt a kor szellemi és Szent Benedek rendjének lelki életébe, fegyelmébe. Eredeti neve György volt, később azonban a Gellért nevet vette föl édesapja tiszteletére, aki szentföldi zarándokútja során halt meg.
Huszonöt éves korában a szerzetesrend vezetőjévé választották, majd tudásának elmélyítése céljából másodmagával Bolognába küldték, hogy később elfoglalhassa a kolostori iskola egyik tanári posztját. Harminckét évesen tért vissza a Szent György-szigeti monostorba, ahol megválasztották apátnak, azonban Három év múlva lemondott, hogy a Szentföldre indulhasson.
Gellért 1015-ben indultak útnak két társával Zára (ma Zadar) felé. A tengeri vihar azonban Isztria partjai felé sodorta őket. Ott a Parenzo (ma Porec) melletti Szent András-sziget kikötőjében vetettek horgonyt, és a sziget bencés monostorában találtak menedéket.
A kényszerpihenő közben Gaudentius pannonhalmi apát szerette volna megnyerni Gellértet magyarországi kolostoralapítási és térítői tervének. Ő azzal a nem titkolt szándékkal engedett unszolásának, hogy Magyarországon keresztül könnyebben eljuthat majd a Szentföldre.
1015. május 3-án érkeztek Pécsre, Mór püspökhöz. Vele és Asztrik pécsváradi apáttal innen Székesfehérvárra, István királyhoz mentek, aki megbízta Gellértet fia nevelésével. Nyolc éves volt ekkor Imre herceg, Gellért hét évig nevelte az esztergomi királyi palotában. Ezután a bakonybéli remeteség évei következtek.
Szent Gellért „a magyar népköltészetünk első hírmondója”, legendájában olvasható ugyanis az első utalás népköltészetünkre, mégpedig egy munkadalra. A „magyarok szimfóniájá”-ról szóló leírás megkapóan szép:
„Történt pedig egyszer, hogy valakinek a védelmében a királyhoz sietett, és annak a vidéknek erdős környékén, éjféltájt hallotta a malomkövek surrogását, s mivel ilyesmit sohasem látott, csodálkozott, hogy mi az. Egyszercsak az az asszony, aki a malmot hajtotta, énekelni kezdett. A püspök álmélkodva szólt Valterhez: »Valter, hallod a magyarok szimfóniáját, hogyan hangzik?« Mindketten kacagtak azon az éneken.
Mivel pedig az asszony hajtotta a malmot, és éneke mind hangosabb lett, a püspök lefeküdt, és még mindig mosolyogva azt mondta: »Valter, magyarázd meg nekem, mi ez a különös dallamú ének, amely zengésével arra késztet, hogy hagyjam abba az olvasást?« Erre az így felelt: »Olyan ének ez, hogy az asszony, aki dalol, szolgálója vendéglátó gazdánknak, akinél megszálltunk, urának gabonáját őrli, mert ez idő tájt ezen a vidéken nincs más malom.«
Szent István halála után a vallási és trónviszályok idején Gellért a lázadók kezére kerül. 1046 szeptemberében reggel, a mise közben látomása volt közelgő vértanúságukról. Az úgynevezett pesti révhez közeledve Vata pogány lázadói kőzáporral törtek rájuk, és a püspököt a később róla elnevezett Kelen (Gellért) -hegy szikláiról a mélybe taszították. Holttestét ideiglenesen a pesti belvárosi templomban temették el, később átszállították Csanádra.
Pál apostol azt írta az efézusi gyülekezet tagjainak: "békesség evangéliumának saruját húzva lábatokra" (Efézus 6,15) vigyétek a jó hírt minden teremtménynek! Talán ebből a megfontolásból került, Gellért vértanú püspök bokacsont erekjéje a Belvárosi Katolikus Főplébánia Templom oltárkövébe foglalva. Az ezeréves erekje ma is megtekinthető az Erzsébet híd melletti templom oltárkövébe rejtve.
Mi is kövessük őt, a "békesség evangéliumának saruját húzva lábunkra", hogy hűségesen betölthessük Megváltó Krisztusunk végakaratát, mégpedig hogy "Tegyetek tanítvánnyá minden népet!" (Máté 28,19)
Immánuel! Velünk az Isten!
DRMK
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése