FEBRUÁR 11.: A MAGYAR PROTESTÁNS GÁLYARAB LELKIPÁSZTOROK KISZABADÍTÁSÁNAK EMLÉKNAPJA
 |
A magyar protestáns gályarabok kiszabadulásának emléknapján a Baptista Teológiai Akadémia
képviseletében Bereczki Lajos rektorhelyettes és Dr Mészáros Kálmán rektor vett részt a koszorúzáson |
Február 11-én emlékezünk meg Debrecenben a magyar protestáns lelkipásztor gályarabok 350 évvel ezelőtt történt kiszabadulására. A holland Michael de Ruyter admirális 1676 február 11-én, kereken 350 éve ezen a napon szabadította ki a vallási meggyőződésükért megszégyenítő gályarabságra ítélt protestáns prédikátorok közül a még életben maradtakat. Ruyter tengerész admirális a rendíthetetlen, nagy tekintélyű keménykötésű katona legnagyobb győzelmének ezt a tettét nevezte.
 |
| A koszorúzásra sokan jöttek határon innen és azon túlról |
Megjegyzendő, hogy II. János Pál pápa, a nagyvilág katolikus főpapja, amikor 1991-ben Debrecenben járt, nemcsak prédikált a "Kálvinista Róma" református nagytemplomának szószékén, hanem ezt követően személyesen koszorúzta meg a Gályarabok-emlékoszlopát a nagytemplom emlékparkjában a kiengesztelődés gesztusaként. Ezzel kérve bocsánatot az ellenreformáció idején történt katolikus államegyház kegyetlenkedéseiért.A magyarországi gályarabok kiszabadulásának 350. évfordulója okot ad arra is, hogy kegyelettel emlékezzünk arra a 90 gályarabságra ítélt anabaptista reformprédikátor szenvedéssel teljes sorsára is, akiket I. Habsburg Ferdinánd ítélt életfogytiglani gályarabságra 1539-ben.
 |
| A gályarabok kiszabadítása |
A kegyetlen Habsburg uralkodó először az ausztriai Falkenstein várában gyüjtötte össze a várfogságra ítélt anabaptista prédikátorokat. Miután a foglyok hosszú időn át tartó kinzás, éheztetés, ütlegelés ellenére is ragaszkodtak a hitvalló felnőttek bemerítéssel kiszolgáltatott keresztség bibliai meggyőződésükhöz, láncrafűzve küldte őket gyalogosan, katonai kiséret mellett Triesztbe az Adriai tenger kikötőjébe. Itt az életfogytiglanra ítélt rabokat a hadigályák evezőpadjához láncolvara indították a török hadihajók a tengeri véres ütközetekbe, a biztos halálba...
 |
A tudományos konferencián Bereczki Lajos
és dr. Mészáros Kálmán vett részt |
A debreceni gályarabok emlékére rendezett emléknapon a Debreceni Nagytemplom emlékparkjában felállított obeliszk előtt - melyen a gályarabok nevei olvashatók - a nemzetközi és felekezetközi testületek képviseletében jelenlevő küldöttek főhajtással és koszorúzással adóztak az ártatlanul szenvedő hitelődeink emléke előtt.Ezután a
Debreceni Református Hittudományi Egyetem dísztermében meghirdetett emlékkonferencián előadások keretében ismerették kutatásaik eredményét az ezzel a "gyászos" korszakkal foglalkozó egyháztörténészek és levéltári kutatók.
 |
| Michael de Ruyter |
Az informativ és izgalmas kérdéseket felvető konferencia legfőbb szervezője Baráth Béla a DRHE retor volt, aki egyúttal az egyetem egyháztörténelmi tanszékének is a vezetője. Az egyetem egyháztörténész professzorainak és kutatóinak, valamint a holland tanszék munkatársainak nem titkolt célja volt ezzel a konferenciával, a jövő nemzedéke előtt is felmutatni a bátor hihősök életpéldását, amiből mi is tanulhatunk.
Külön érdekessége volt a koszorúzással egybekapcsolt konferenciának, hogy az emléknapon jelen volt Michael de Ruyter admirális egyik késői leszármazottja, valamint Hollandia magyarországi nagykövete is.
A koszorúzáson és a tudományos konferencián a budapesti Baptista Teológiai Akadémia képviseletében dr. Mészáros Kálmán rektor, az egyháztörténeti tanszék vezetője és Bereczki Lajos rektorhellyettes, a DRHE főkönyvtáros vett részt, akik egyúttal a Magyarországi Baptista Egyház Történelmi bizottságának a vezetői is. Példamutató protestáns hitelődeinkről való méltó emlékezés legyen személyes meggyőződésünk további megerősítésére és Krisztus mai tanítványaiként a bátor tanuságtételre. Immánuel! Velünk az Isten! [DRMK]
MIÉRT KÉRT BOCSÁNATOT A PÁPA DEBRECENBEN 1991-BEN?
 |
| A sárospataki teológia gályarab diákjai emléktáblája |
II. János Pál pápa bocsánatot kért Debrecenben. De miért?
Nem tudható pontosan, hogy miért jutott az eszébe II. János Pál pápának Debrecen s a kollégium előtt lévő emlékoszlop, amely a gályarabok kiszabadításának emlékműve. De ezt hiába is kutatjuk. A lényeg az, hogy 1991. augusztus 18-án koszorút helyezett el az alapkövén. A bocsánatkérés koszorúját. Miért kért bocsánat itt a Pápa? Történelműnkhöz kell vissza nyúlunk ahhoz, hogy megértsük.Az 1671-81 közötti magyarországi ellenreformáció idején 1674. március 5-én több, mint 700 protestáns hitvallót idéztek a Pozsonyban felállított különbíróság elé: mintegy 300 pap, tanító jelent meg a tárgyaláson. A bíróság felségsértéssel, hazaárulással, a katolikus egyház megsértésével vádolta őket, egyben követelték `bűneik` beismerését és áttérésüket is. A kínzások és kegyetlenségek többeket megtörtek, akiket aztán kegyelemből gályarabságra ítéltek.
 |
II. János Pál pápa megkoszorúzza a protestáns
gályarab prédikátorok emlékművét Debrecenben |
A legállhatatosabbakat kisebb csoportokban várbörtönökbe vitték. 42 papot Nápolyba hurcoltak, de közülük csak 32 maradt életben, akiket eladtak gályarabnak. Sorsuk nagy visszhangot keltett Európa protestáns országaiban. Gyűjtés indult kiszabadításuk érdekében, és ez többszöri kísérlet után végül Hollandiának sikerült 1676. február 12-én.
A személyenkénti 100 talléros váltságdíjat a bécsi holland követ fizette ki, és maga Michael de Ruyter admirális ment értük Nápolyba, hogy levetesse róluk a bilincset és holland hajóra szállíttassa őket. "Sok győzelmet vívtam életemnek minden rendiben ellenségeim felett, de az én legfényesebb diadalom, mellyel Krisztusnak ártatlan szolgáit az elviselhetetlen terhek alól kiszabadítottam," - ezek voltak a holland tengernagy híres szavai. (A hamis perrel kezdődött szenvedéseik leírása még 1676-ban, Halléban megjelent két volt gályarab prédikátor: Tobias Masnicus és Jan Simonides tomácsolásában.)
A gályarabok debreceni emlékművét egy gazdag debreceni özvegyasszony kezdeményezésére 1895-ben állították fel. Illik, hogy a kiszabadító arcmását – amely festményen maradt ránk, bemutassuk:
 |
| Gályarabokra emlékeztek Debrecenben a pápa jelenlétében |
Michiel de Ruyter holland admirális 1607-ben született, s 1676-ban halt meg. Ismereteink és tettei alapján igazi - nemes értelemben vett - kalandor és hívő ember volt (ahogyan ezt egyébként a portré alatt látható címere is tükrözi). Nem kevesebb, mint 40 kisebb és 15 nagy tengeri összecsapásban vett részt, az Északi-tengertől a Mediterráneumig. Mi sem jellemzi jobban hitét, minthogy nem volt vallási fanatikus. Reformátusként éppúgy elítélte a más vallásúak elleni atrocitásokat is.
Ami pedig a minket érintő konkrét történelmi körülményeket illeti:
Az ellenreformáció idején a jezsuiták szorgalmazására és vezetésével a pozsonyi törvényszék több száz protestáns lelkészt,tanítót, harangozót (!) ítélt el hite miatt, a felségárulás bárkire könnyen ráfogható vétségével és végeztetett ki vagy záratott börtönbe. Természetesen a kor szokása szerint válogatott kínzásokkal próbálták a prédikátorokat rávenni vallásuk elhagyására.
 |
| Michael de Ruyter leszármazottja |
Viszonylag kevesen törtek meg, így elrettentésképpen 39 (más források szerint 40, illetve 41) református és lutheránus prédikátort hurcoltattak el Itáliába és adtak el gályarabságra. Közülük Nápolyból, ahol szabadulásuk idején raboskodtak, 28 prédikátor tért haza élve. Az eset felszínre kerülését követően nemzetközi szinten botránkozott meg Európa, viszont ahogy az már lenni szokott, kevesen tettek lépéseket. Egyedül a holland parlament hozott érdemi döntést: Ruytert bízták meg, hogy "tegyen erőfeszítéseket kiszabadításuk ügyében".
Az admirális egyéni módon értelmezte az "erőfeszítés" szót és maximálisan élt is lehetőségeivel. 1676. február 11-én körülvette Nápoly városát flottájával. Ágyúit a városra irányította... Nem volt szükség ennél több "erőfeszítésre". A nápolyi alkirály szabadon engedte a még életben maradt prédikátorokat.
Ruyter és a hollandok e nemes gesztusa évszázadokra, sőt, mind a mai napig meghatározza Hollandia és Magyarország, kiemelten a holland és a magyar református egyház kapcsolatát. Századokon keresztül tanulhattak ösztöndíjjal magyar reformátusok hollandiai egyetemeken és azon sem kell csodálkoznunk, ha a XVII-XVIII. századi könyvek kiadási helyeként Utrechtet találunk feltüntetve.
 |
| Dr. Baráth Béla rektor |
A történet legutóbbi eseménye 1991. augusztus 18.: II. János Pál - debreceni látogatásakor az előzetes forgatókönyvet spontán megváltoztatva - saját maga járult a gályarabok emlékművéhez és helyezte el koszorúját. Valóban nagyformátumú egyéniség volt a lengyel pápa, hisz nincs nehezebb, mint szembenézni felvállalt közösségünk múltbéli hibával, tévelygésével és bűnösségével és mindemellett cselekedetekkel is kimutatni tiszteletünket a - talán nem is olyan- másként gondolkodó mártírok előtt.
Megdöbbentő, de Michiel de Ruyterről és a gályarabokról alig találunk információt magyar oldalakon. A 331 éve gályarabságra adott "hitvalló őseink" teljes névsora (zárójelben a szolgálati hely és a felekezet: ref=református, luth=lutheránus), megemlékezésként és az irántuk való őszinte tisztelet és hála jeleként most fog elsőként felkerülni az internetre, S ez a névsor olvasható a debreceni emlékoszlopon is:
Alistáli K. György (Szőny - ref.) szabadulását követően hazatért
Bátorkeszi István (Veszprém - ref.) szabadulását követően hazatért
Borchidai Miklós (Rábaszentandrás - luth.) gályarabságban hunyt el Nápolyban
Bugány Miklós (Sajógömör - luth.) szabadulását követően hazatért
Czeglédi Péter (Léva - ref.) szabadulását követően hazatért
Edvi Illés Gergely (Németgencs - luth.) belehalt a kínzásokba úton Nápoly felé
Fileki István (Náprágy - ref.) gályarabságban hunyt el Nápolyban
Goisz Mihály (Kálnó - luth.) úton Nápoly felé elhunyt
Harsányi Móricz István (Rimaszombat - ref.) szabadulását követően hazatért
Jablonczay János (Bej - ref.) szabadulását követően hazatért
Kálnai Péter (Putnok - ref.) szabadulását követően hazatért
Karasznai Mihály (Kelemér - ref.) szabadulását követően hazatért
Kocsi Csergő Bálint (Pápa - ref.) szabadulását követően hazatért
Komáromi Süllye István (Ács - ref.) szabadulását követően hazatért
Köpeczi Haller Balázs (Szkáros - ref.) szabadulását követően hazatért
Körmendi György (Bars - ref.) szabadulását követően hazatért
Lány György (Korpona - luth.) úton Nápoly felé megszökik, de hazatérés közben elhunyt
Leporinus Miklós (Polta - luth.) szabadulását követően hazatért
Masnicius Tóbiás (Szenice - luth.) úton Nápoly felé megszökik, hazatért
Mazári Dániel (Tamási - luth.) gályarabságban hunyt el Siracusánál
Nikléci Boldizsár (Agárd - luth.) szabadulását követően Angliába, majd Hollandiába került
Nikléci Sámuel (Alsósztregova - luth.) szabadulását követően Szászországba került
Otrokócsi Fóris Ferenc (Rimaszécs - ref.) szabadulását követően hazatért
Paulovics Mihály (Túrócszentmárton - luth.) gályarabságban hunyt el Nápolyban
Scultéti Jakab János (? - luth.) gályarabságba került, de további sorsáról nem tudunk
Séllyei M. István (Pápa - ref. püsp.) szabadulását követően hazatért
Simon Péter (Simony - ref.) szabadulását követően Svájcba került
Simonides János (Breznóbánya - luth.) Nápolyi kereskedők szabadították ki, hazatért
Steller Tamás (Újbánya - luth.) szabadulását követően hazatért
Szalóczi Mihály (Zubogy - ref.) szabadulását követően hazatért
Szenczi Száki János (Tata - ref.) úton Nápoly felé elhunyt
Szentpétery Mangó István (Simonyi - ref.) szabadulását követően hazatért
Szilvási István (Császár - ref.) gályarabságban hunyt el Nápolyban
Szódói Balogh András (Nagysár - ref.) szabadulását követően Svájcba került
Szomodi János (Szendrő - ref.) szabadulását követően hazatér
Tinkovich János (Lest - luth.) gályarabságban hunyt el Nápolyban
Turóczi Végh András (Fülek - ref.) szabadulását követően hazatért
Ujvári János (Mezőörs - ref.) szabadulását követően hazatért
Zsédenyi István (Dörgicse - luth.) szabadulását követően hazatért
