Fischer András anabaptista reformátor 475 évvel ezelőtt vált vértanúvá

FISHER ANDRÁS ANABAPTISTA REFORMÁTOR

475 ÉVVEL EZELŐTT VÁLT VÉRTANÚVÁ

KRASZNAHORKA VÁRÁBAN

Fischer András (1480 - 1540) Felső-Magyarország / Felvidék anabaptista reformátora 475 évvel ezelőtti mártíriumának évfordulóján is fontosnak tartjuk ébren tartani a magyarországi reformáció vértanúvá vált, kiemelkedő jelentőségű vezéregyéniségének munkásságát.

A felnőtt hitvallók bemerítésének
első ábrázolása a 16. században

Fischer András születésének dátumát pontosan nem ismerjük, egyes források 1480-as esztendőre datálják. Azt viszont tudjuk, hogy Wittenberg városának híres egyetemén tanult, ahol kezdetben Luther hűséges tanítványának bizonyult. Teljesen azonosult a nagy reformátor Sola Scriptura (Egyedül a Szentírás) alapelvével és annak később is következetes képviselőjévé vált. Mint ahogyan az ismeretes Luther tüzetesen és következetesen igyekezett a Biblia eredeti tanításához és gyakorlatához visszatérni minden területen.

Kezdetben Luthet maga is elutasította a hitre képtelen csecsemők vízleöntéses keresztségét és a hitvallást követő felnőtt keresztséget/bemerítést tartotta bibliailag megalapozottnak, ami aztán az anabaptista mozgalom kiinduló pontjává is vált a reformáció időszakában. Bár később Luther ezt a tételét visszavonta, tanítványai közül azonban többen, így Fischer András is következetesen ezt hirdette és gyakorolta is.

Jóval elmúlt harminc éves, amikor maga is alámerítkezett és megkezdte Észak-Magyarország (Felvidék) egészére kiterjedő evangélizációs, hitújító tevékenységét. Már őt megelőzően 1523-tól kezdve Schröter Kristóf, majd Kisszebeni János is anabaptista szellemben munkálkodott ezen a vidéken. Fischer András azonban szinte az egész Felső-Magyarországot (Felvidék) bejárta feleségével együtt és mindazokban a városokban és falvakban, ahol megfordultak, hitvalló keresztséget gyakorló gyülekezetek jöttek létre.

Fischer András anabaptista reformátor szolgálati területe a Felvidéken

Munkaterülete óriási volt, több megyét felkeresett az evangélium üzenetével. Igehirdetői munkássága Körmöcbányáról indult, majd Eperjesen folytatódott, Lőcsén olyan meggyőző erővel prédikált, hogy még a város bírája és tanácsának több képviselője is anabaptista lett. Evangélizációs tevékenysége Besztercebánya, Kassa sőt Sárospatak környékére is kihatott. A munkája során létrejött gyülekezetekben a tagság feltétele a hitvallásra épülő, önkéntes keresztség, azaz bemerítés volt.

A Felvidéken több ma is létező evangélikus gyülekezet alapítójaként tartja számon Fischer Andrást, annak ellenére, hogy a "wittenbergi hittudós”, ahogyan kortársai Fischert nevezték, egyébként a hitvalló bemerítés bibliai szükségességéről is prédikált. Mint ahogyan az eddigiekből világossá vált, a reformáció lutheri, majd a későbbi kálvini protestáns tanítása mellett az anabaptista mozgalom hatása is igen erőteljes volt hazánknak ezen vidékén. Talán kevesen tudják, hogy Kálvin János genfi reformátor felesége is anabaptista, azaz felnőtt hitvalló keresztséget gyakorló asszony volt.

Fischer András 1529-től egészen az 1540-ben Krasznahorkán bekövetkezett vértanúhaláláig - Bebek Ferenc Krasznahorka kapitánya elfogatta, súlyosan megkínoztatta, majd a várbörtön legmagasabb tornyából letaszíttatta - rendszeres zaklatásnak és üldözésnek volt kitéve sokszor híveivel együtt.

(Itt zárójelben érdemes megjegyeznünk, hogy Fischer András anabaptista reformátor gyilkosa az a Bebek Ferenc várkapitány volt, aki a mohácsi vészt követő zavaros időkben számtalan súlyos törvénysértést követett el, így hamis pénzt veretett, szomszédos birtokokat megtámadta és kirabolta. A családja tulajdonában volt még Fülek, Salgó, Boldogkői vár és a nevezetes Krasznahorka várak is. Bebek Ferenc Krasznahorkán és Boldogkő várában is veretett hamis pénzt. Hazaáruló tevékenységét még azzal is tetézte, hogy az ellenzéki erdélyi rendek egyik vezetőjeként a török portán is járt, ahol I. Szulejmán török szultánnál kieszközölte, hogy nevezzék ki Erdély kormányzójának. Más szóval Erdélyt felajánlotta, elárulta a török szultánnak. Hazatérve 1558. augusztus 31-én Gyulafehérváron elfogták és kivégezték. Az erdélyi országgyűlés Bebek Ferencet hazaárulónak nyilvánította és teljes vagyonát elkobozták.)

Megemlékezés Fischer András halálának 400 évfordulóján a budapesti
Vigadó nagytermében 1940-ben. A képen Dr. Udvarnoki Béla, Udvarnoki
András, Dr. Somogyi Imre, Baranyay Mihály és Kirner A. Bertalan látható.
Az összevont ének- és zenekart Bányai Jenő karnagy vezeti

Amikor Fischer András anabaptista reformátor eredményes hitébresztő tevékenységének titkát keressük, nem feledkezhetünk meg arról a történelmi korszakról, ami az 1514-es Dózsa György vezette parasztfelkelés leverése és véres megtorlása, valamint az 1526-ban bekövetkezett mohácsi csatavesztést követő török megszállás és Magyarország három részre szakadása után alakult ki hazánkban. A sok sebből vérző, szinte kilátástalan helyzetbe kerülő ország népe, Isten ítéleteként élte meg az egymást követő nemzeti sorscsapások sorozatát. Eben a tragédiákkal terhes időszakban a tiszta evangélium bátor hirdetése sokakat indított őszinte bűnbánatra, Isten felé fordulásra és igaz megtérésre. Az anabaptista reformáció szélsőségektől mentes magyarországi megjelenése és széles körben való elterjedése azt jelzi, hogy Fischer András és kortársainak bátor fellépése, Bibliára alapozott tiszta evangéliumi tanítása sokak számára mutatott követésre méltó életpéldát és lelki kiutat a zavaros, emberileg kilátástalan helyzetből. Bárcsak lelki erőt meríthetnénk mi magunk is Fisher András és kortársai példamutató életéből, halált megvető bátorságából, Isten Országáért végzett szolgálatából és hűséges helytállásából. Jézus ezt mondja egyik gyülekezete tagjainak: „Ne félj attól, amit el fogsz szenvedni… Légy hű mindhalálig és néked adom az élet koronáját” (Jelenések 2:10)




Fischer András anabaptista reformátor vértanúságának

helyszíne Krasznahorka várában

Utóirat: "Krasznahorka büszke vára", amely átvészelt sötét korszakokat, háborúkat, két világégést, a magyar hazától való kétszeres elcsatolást, amely az anabaptista mozgalom emblematikus kegyeleti színhelye volt, 2012 márciusában porrá égett. Még 2009 nyarán a baptista világmissszió 400. éves jubileuma alkalmából ennek a várnak az udvarán emlékeztünk meg Fisher András anabaptista vértanú haláláról, melyet itt hajtottak végre a vár akkori urai. Később az Andrássyak tulajdonába került ez a nagyszerű épület, akik nagy műgonddal ápolták, védték az ott felhalmozott több évszázados magyar emlékeket. Később a szlovákok elfoglalták és államosították, majd múzeummá alakították. Sajnos ezzel együtt a várat minden magyar emléktől, felirattól megfosztották.

Csoda volt, hogy a szlovák minisztérium hozzájárult, hogy egy magyar, szlovák, német és angol nyelvű táblát is elhelyeztünk Fischer András hithősünkre emlékezve ezen az említett kegyeleti istentiszteleten. Most valószínű ez az emléktábla is odaveszett… A vár újbóli megnyitása 2018-ra várható. Majd akkor meglátjuk, hogy maradt-e valami az anabaptista emlékhelyből…

Dr. Mészáros Kálmán

egyháztörténész

HITHŐSÖKRE  EMLÉKEZTÜNK  BUDAPESTEN  A  HŐSÖK TERÉN
Az anabaptista reformátorok 490 évvel ezelőtt érkeztek hazánkba. Ennek emlékére a Magyarországi Baptista Egyház Történelmi Bizottsága és a Kispesti Baptista Gyülekezet közös szervezésében hithőseinkre emlékeztün
Budapesten a Hősök terén.

A Budapest - Hősök terén megtartott reformációs megemlékezésen
Dr. Mészáros Kálmán egyháztörténész szól az egybegyültekhez
Bethlen Gábor erdélyi nagfejedelem emlékműve előtt.

Mögötte a Nagyvárad-Belvárosi Magyar Baptista Gyülekezet ének és zenekara áll.

Bethlen Gábor erdélyi fejedelem Hősök terén álló szobránál elhangzó megemlékezés:

„Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet."

Bethlen Gábor (1580-1629)

400 éves évforduló
Ezekben a napokban emlékezünk Bethlen Gábor Erdély fejedelmévé választásának 400. évfordulójára. 1613. október 23-án a török csapatok jelenlétében iktatták be fejedelmi tisztségébe Bethlen Gábort, a Kolozsváron megtartott országgyűlésen. Vérzivataros esztendők voltak abban a korszakban is a Kárpát-medencében. Két világhatalom szorításában vergődött hazánk sokat szenvedett népe. Magyarország az 1526-os mohácsi vereséget követően előbb kettő, majd Buda 1541-es török elfoglalásával három részre szakadt. Az ország középső, Hódoltságnak nevezett részét a törökök szállták meg. Északon és Nyugaton az ún. Királyi Magyarország Habsburg fennhatóság alá került, Keleten pedig a középkori erdélyi vajdaságból és hozzá kapcsolódó részekből jött létre előbb a Keleti Magyar Királyság, amely később Erdélyi Fejedelemség nevet kapta

Dr. Mészáros Kálmán egyháztörténész megemlékezése

A protestantizmus bátor védelmezője Bethlen Gábor fejedelemmé választása kapcsán nehéz politikai örökséget kapott. Míg az ország egy harmada oszmán-török megszállás alatt sínylődött. Nyugat- és Észak-Magyarországot pedig a 30 évig tartó vallásháború kiterjedése fenyegette, melynek során hazánk elfoglalására készülő katolikus Habsurg fejedelem, II. Ferdinánd vívta ádáz területszerző küzdelmét a protestáns közép-európai uralkodókkal. Először a csehekkel és morvákkal, majd a protestáns koalíció legelkötelezettebb tagállamával, a magyar-erdélyi fejedelemséggel került katonai konfliktusba. Ekkor lépett a színre Bethlen Gábor, Erdély, majd Magyarország törvényesen megválasztott fejedelme, aki elkötelezett protestáns hitű uralkodóként az ugyancsak protestánssá lett Csehek honvédő háborújában nyújtott katonai segítséget.

Mit fejez ki a szobor? A békesség és vallásszabadság fejedelme. Bethlen Gábornak, a Hősök terén álló szobra a Csehekkel 1620-ban kötött szövetségkötés pillanatát örökíti meg. (Zárójelben jegyzem meg, hogy ez a szobor 1902-1945 között a Kodály köröndön állt Bocskay István szobrával együtt, ahonnan a háborúban megsérült, majd ledöntött Habsburg uralkodók szobrai helyére kerültek ide, a Hősök tere félköríves szoborcsarnokába.) 1620-ban mintegy 3.000 katonával vonult föl Bethlen, hogy a protestáns koalíció tagjaként, a csehekkel szövetkezve visszaverje és végül fölszabadítsa a katolikus Habsbugok elnyomása alá került népeket, így hazánk észak-nyugati területei.

Magyar királlyá választják Sikeres hadjáratok és előnyös békekötések követték egymást, eközben 1620-ban a felvidéki Besztercén Magyarország törvényes királyává is megválasztották. Először Kassát nevezi ki országa fővárosává, mégsem koronáztatta magyar királlyá magát. Annak ellenére, hogy sikeres diplomáciai megállapodásokat sikerül kötnie a háborúzó felekkel, 1622-ben Nikolsburgban békét köt Habsburg (II) Ferdinánddal és ezzel együtt véglegesen lemondott a magyar koronáról. 16 éves fejedelmi munkássága (1613-1629) legnehezebb éveit élte ekkor, elveszíti első feleségét az akkor 37 éves Károlyi Zsuzsannát. Visszavonul Erdély területére, és Gyulafehérvárt jelöli ki a fejedelemség politikai központjaként. 

A Magyarországi Baptista Egyház képviseletében Papp János elnök,

Durkó István misszióigazgató és dr. Mészáros Kálmán egyháztörténész

helyezett el koszorút a nagyfejedelem emlékművénél

Anabaptisták bátor védelmezője Az 1620-as években ismeri meg közelebbről a cseh/morva-oszták-magyar hármas határ környékén letelepedett, Svájcból Ausztrián keresztül, hitük miatt idemenekülő anabaptista hívőket is.
Az anabaptistákkal a morvaországi, Habsburg-ellenes hadjáratok alkalmával volt lehetősége személyesen is találkoznia a fejedelemnek. A hadszíntérré váló morva-magyar határon ugyanis feltűnt számára a több tízezres hadsereg ellátásában és a katonák gyógyításában, menetfelszerelésük javításában önzetlenül segédkező anabaptista/hutterita atyafiak.
Ugyanakkor láthatta azt is, hogy ezek a becsületes, minőségi munkát végző emberek mennyi szenvedésnek, megpróbáltatásnak vannak kitéve mind a protestáns, mind a katolikus hatalmasságok vallási türelmetlensége miatt. Bethlen hivatalos népszámlálást is végez, melynek eredményeként mintegy 70.000 anabaptista/hutterita menekültet számolnak össze, mintegy 180 településen, melynek Nikolsburg volt a szellemi központja. Ekkor hozza meg Bethlen Gábor azt a kardinális döntést, hogy az anabaptistákat kimenekíti ebből vallásüldözéssel vészterhes háborús övezetből, és Erdélybe, a vallásszabadság (Torda: 1568) szigetére telepíti át őket. Az első csoport 1621. tavaszán indult Magyarország északnyugati (Felvidék) határáról, Erdély akkori fővárosa, Gyulafehérvár irányába katonai oltalom mellett, amit több ezer fős újabb áttelepülési hullám követett 1621-1622 között. Gyulafehérvár közelében, a Maros folyó mentén található Alvincot és környékét jelöli ki a nagyfejedelem, az anabaptisták központjaként, ahol törvényes védelemről is gondoskodott.
A 1622. májusában a Kolozsváron megtartott országgyűlésen „Teljes vallásszabadságot és adómentességet adott nekik.” Ezt a rendelkezést 1625. augusztusában újabb oklevéllel erősíti meg a fejedelem. Bethlen 16 éves uralma Erdély aranykorának („édenkert”) számít. Az uralkodó gazdaságilag felvirágoztatta, amit többek között a merkantilista szemlélet átvételével és a Nyugat-Európában üldözött protestánsok – elsősorban anabaptisták, vagy más néven habánok – betelepítésével alapozott meg. Sajnos 1629-ben bekövetkezett korai halála, - 49 éves volt – megakadályozta, hogy fejedelmi művét megszilárdítsa. Második feleségére, Brandenburgi Katalinra, a fiatal özvegyre hagyva az erdélyi fejedelemség megüresedett trónját.

 

Néma főhajtás a hősök előtt

Miért jöttünk most ide a Hősök terére?

Most azonban emeljük magasabbra a tekintetünket a Hősök terének közepén álló obeliszk tetejére, Gábriel arkangyal alakjára, akinek egyik kezében keresztet, a másikban koronát tart, mert nincs korona kereszt nélkül!
Gábriel/Gábor arkangyal hozta a názáreti ácsnak és hitvesének is az Istentől küldött Szabadítóról szóló prófétai üzenetet: „Nevezd Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből” (Máté 1,18)
Engedjék meg, hogy e megemlékezés végén megemlítsek egy gimnáziumi emlékemet. Osztálykirándulásra jöttünk Pécsről (az azóta baptista fenntartásúvá lett Széchenyi Gimnázium diákjaiként) Budapestre. A városnézés során ide is ellátogattunk. A kísérőtanárunk megállított bennünket a félkörös oszlopcsarnokban elhelyezett magyar királyok, fejedelmek, szabadsághősök szobrai előtt, Szt. István királytól, Bethlen Gáboron át egészen Kossuth Lajosig. Amikor a sor végéhez ért, ösztönösen kérdeztem meg tőle a többi osztálytársam előtt: „Csak ennyi hősünk van? És hol vannak a többiek?” – Ő ránk mutatott és ezt mondta: „Köztetek!” – Azóta sem felejtettem el…
Most én mondom ugyanezt az itt állók felé: Ki áll a hithősök sorába? A következő korok hősei itt állnak közöttünk. Akik az előttünk járók életpéldájából erőt merítve a jelenben és a jövőben válnának Isten hiteles tanúivá. Lehet, hogy a jelen világban névtelen hősök lesznek. Nevüket nem vésik szobortalapzatra, vagy emléktáblára, de a Bárány Jézustól kapott új nevük ott fog ragyogni az Élet könyvében kitörölhetetlenül.
Befejezésül Dániel próféta Szentlélektől ihletett szavait idézem, aki ezt írta: „Azok közül, akik alusznak a föld porában, sokan felébrednek majd: némelyek örök életre, némelyek gyalázatra és örök utálatra. Az okosok fényleni fognak, mint a fénylő égbolt, és akik sokakat igazságra vezettek, mint a csillagok, mindörökké.” (Dániel 12,3)
Most pedig egy főhajtással és koszorú elhelyezésével, emlékezzünk a nagyfejedelem életpéldájára és egy rövid hálaimával fejezzük ki tiszteletünket Történelem Ura előtt, aki királyokat dönt és emel népe védelmezésére, megmentésére, vagy éppen ítéletére. Mert övé minden hatalom mennyen, földön, most és mindörökké. Ámen!

Dr. Mészáros Kálmán egyháztörténész

Elhangzott: Budapest - Hősök tere, 2013. október 20.

 

A megemlékezésnek méltó keretet adott a Nagyvárad-Belvárosi Magyar Baptista Gyülekezet ének- és zenekarának nagyszerű szolgálata Bokor Barnabás karnagy vezényletével.