Golgota Rádió: Mit tanít a Biblia a keresztségről/bemerítésről?

GOLGOTA RÁDIÓ: MIT TANÍT A BIBLIA A KERESZTSÉGRŐL / BEMERÍTÉSRŐL?

Reformáció-500 adássorozat részeként került elő a "Keresztség vagy bemerítés" kérdése a Golgota Rádió "KultÚRasztal" című műsorában.

Gyerekkeresztség vagy felnőttkeresztség? Mi a keresztelés jelentősége? Miért ilyen központi kérdés az Egyházban? Mi miért keresztelkedjünk meg, és mikor?

Reformáció-sorozatunkban erről a témáról beszélget Majoros Szidónia műsorszerkesztő Dr. Mészáros Kálmánnal, a Baptista Teológiai Akadémia tanszékvezető docensével.

Az adás a Golgota Rádió "KultÚRasztal" című műsor archívumában visszanézhető!

Fischer András anabaptista reformátor 475 évvel ezelőtt vált vértanúvá

FISHER ANDRÁS ANABAPTISTA REFORMÁTOR

475 ÉVVEL EZELŐTT VÁLT VÉRTANÚVÁ

KRASZNAHORKA VÁRÁBAN

Fischer András (1480 - 1540) Felső-Magyarország / Felvidék anabaptista reformátora 475 évvel ezelőtti mártíriumának évfordulóján is fontosnak tartjuk ébren tartani a magyarországi reformáció vértanúvá vált, kiemelkedő jelentőségű vezéregyéniségének munkásságát.

A felnőtt hitvallók bemerítésének
első ábrázolása a 16. században

Fischer András születésének dátumát pontosan nem ismerjük, egyes források 1480-as esztendőre datálják. Azt viszont tudjuk, hogy Wittenberg városának híres egyetemén tanult, ahol kezdetben Luther hűséges tanítványának bizonyult. Teljesen azonosult a nagy reformátor Sola Scriptura (Egyedül a Szentírás) alapelvével és annak később is következetes képviselőjévé vált. Mint ahogyan az ismeretes Luther tüzetesen és következetesen igyekezett a Biblia eredeti tanításához és gyakorlatához visszatérni minden területen.

Kezdetben Luthet maga is elutasította a hitre képtelen csecsemők vízleöntéses keresztségét és a hitvallást követő felnőtt keresztséget/bemerítést tartotta bibliailag megalapozottnak, ami aztán az anabaptista mozgalom kiinduló pontjává is vált a reformáció időszakában. Bár később Luther ezt a tételét visszavonta, tanítványai közül azonban többen, így Fischer András is következetesen ezt hirdette és gyakorolta is.

Jóval elmúlt harminc éves, amikor maga is alámerítkezett és megkezdte Észak-Magyarország (Felvidék) egészére kiterjedő evangélizációs, hitújító tevékenységét. Már őt megelőzően 1523-tól kezdve Schröter Kristóf, majd Kisszebeni János is anabaptista szellemben munkálkodott ezen a vidéken. Fischer András azonban szinte az egész Felső-Magyarországot (Felvidék) bejárta feleségével együtt és mindazokban a városokban és falvakban, ahol megfordultak, hitvalló keresztséget gyakorló gyülekezetek jöttek létre.

Fischer András anabaptista reformátor szolgálati területe a Felvidéken

Munkaterülete óriási volt, több megyét felkeresett az evangélium üzenetével. Igehirdetői munkássága Körmöcbányáról indult, majd Eperjesen folytatódott, Lőcsén olyan meggyőző erővel prédikált, hogy még a város bírája és tanácsának több képviselője is anabaptista lett. Evangélizációs tevékenysége Besztercebánya, Kassa sőt Sárospatak környékére is kihatott. A munkája során létrejött gyülekezetekben a tagság feltétele a hitvallásra épülő, önkéntes keresztség, azaz bemerítés volt.

A Felvidéken több ma is létező evangélikus gyülekezet alapítójaként tartja számon Fischer Andrást, annak ellenére, hogy a "wittenbergi hittudós”, ahogyan kortársai Fischert nevezték, egyébként a hitvalló bemerítés bibliai szükségességéről is prédikált. Mint ahogyan az eddigiekből világossá vált, a reformáció lutheri, majd a későbbi kálvini protestáns tanítása mellett az anabaptista mozgalom hatása is igen erőteljes volt hazánknak ezen vidékén. Talán kevesen tudják, hogy Kálvin János genfi reformátor felesége is anabaptista, azaz felnőtt hitvalló keresztséget gyakorló asszony volt.

Fischer András 1529-től egészen az 1540-ben Krasznahorkán bekövetkezett vértanúhaláláig - Bebek Ferenc Krasznahorka kapitánya elfogatta, súlyosan megkínoztatta, majd a várbörtön legmagasabb tornyából letaszíttatta - rendszeres zaklatásnak és üldözésnek volt kitéve sokszor híveivel együtt.

(Itt zárójelben érdemes megjegyeznünk, hogy Fischer András anabaptista reformátor gyilkosa az a Bebek Ferenc várkapitány volt, aki a mohácsi vészt követő zavaros időkben számtalan súlyos törvénysértést követett el, így hamis pénzt veretett, szomszédos birtokokat megtámadta és kirabolta. A családja tulajdonában volt még Fülek, Salgó, Boldogkői vár és a nevezetes Krasznahorka várak is. Bebek Ferenc Krasznahorkán és Boldogkő várában is veretett hamis pénzt. Hazaáruló tevékenységét még azzal is tetézte, hogy az ellenzéki erdélyi rendek egyik vezetőjeként a török portán is járt, ahol I. Szulejmán török szultánnál kieszközölte, hogy nevezzék ki Erdély kormányzójának. Más szóval Erdélyt felajánlotta, elárulta a török szultánnak. Hazatérve 1558. augusztus 31-én Gyulafehérváron elfogták és kivégezték. Az erdélyi országgyűlés Bebek Ferencet hazaárulónak nyilvánította és teljes vagyonát elkobozták.)

Megemlékezés Fischer András halálának 400 évfordulóján a budapesti
Vigadó nagytermében 1940-ben. A képen Dr. Udvarnoki Béla, Udvarnoki
András, Dr. Somogyi Imre, Baranyay Mihály és Kirner A. Bertalan látható.
Az összevont ének- és zenekart Bányai Jenő karnagy vezeti

Amikor Fischer András anabaptista reformátor eredményes hitébresztő tevékenységének titkát keressük, nem feledkezhetünk meg arról a történelmi korszakról, ami az 1514-es Dózsa György vezette parasztfelkelés leverése és véres megtorlása, valamint az 1526-ban bekövetkezett mohácsi csatavesztést követő török megszállás és Magyarország három részre szakadása után alakult ki hazánkban. A sok sebből vérző, szinte kilátástalan helyzetbe kerülő ország népe, Isten ítéleteként élte meg az egymást követő nemzeti sorscsapások sorozatát. Eben a tragédiákkal terhes időszakban a tiszta evangélium bátor hirdetése sokakat indított őszinte bűnbánatra, Isten felé fordulásra és igaz megtérésre. Az anabaptista reformáció szélsőségektől mentes magyarországi megjelenése és széles körben való elterjedése azt jelzi, hogy Fischer András és kortársainak bátor fellépése, Bibliára alapozott tiszta evangéliumi tanítása sokak számára mutatott követésre méltó életpéldát és lelki kiutat a zavaros, emberileg kilátástalan helyzetből. Bárcsak lelki erőt meríthetnénk mi magunk is Fisher András és kortársai példamutató életéből, halált megvető bátorságából, Isten Országáért végzett szolgálatából és hűséges helytállásából. Jézus ezt mondja egyik gyülekezete tagjainak: „Ne félj attól, amit el fogsz szenvedni… Légy hű mindhalálig és néked adom az élet koronáját” (Jelenések 2:10)




Fischer András anabaptista reformátor vértanúságának

helyszíne Krasznahorka várában

Utóirat: "Krasznahorka büszke vára", amely átvészelt sötét korszakokat, háborúkat, két világégést, a magyar hazától való kétszeres elcsatolást, amely az anabaptista mozgalom emblematikus kegyeleti színhelye volt, 2012 márciusában porrá égett. Még 2009 nyarán a baptista világmissszió 400. éves jubileuma alkalmából ennek a várnak az udvarán emlékeztünk meg Fisher András anabaptista vértanú haláláról, melyet itt hajtottak végre a vár akkori urai. Később az Andrássyak tulajdonába került ez a nagyszerű épület, akik nagy műgonddal ápolták, védték az ott felhalmozott több évszázados magyar emlékeket. Később a szlovákok elfoglalták és államosították, majd múzeummá alakították. Sajnos ezzel együtt a várat minden magyar emléktől, felirattól megfosztották.

Csoda volt, hogy a szlovák minisztérium hozzájárult, hogy egy magyar, szlovák, német és angol nyelvű táblát is elhelyeztünk Fischer András hithősünkre emlékezve ezen az említett kegyeleti istentiszteleten. Most valószínű ez az emléktábla is odaveszett… A vár újbóli megnyitása 2018-ra várható. Majd akkor meglátjuk, hogy maradt-e valami az anabaptista emlékhelyből…

Dr. Mészáros Kálmán

egyháztörténész

Vízkereszt – Epifánia – Urunk megjelenése

Vízkereszt – Epifánia – Urunk megjelenése

Jézus bemerítkezése a Jordán vizében

Bemerítő/Keresztelő János által

A vízkereszt, más néven epifánia ősi keresztény ünnep, amelyet általában január 6-án tartanak meg világszerte. Vízkereszt, korábban Szentkereszt a latin egyház Epiphania Domini, „az Úr megjelenése” elnevezésű ünnepének magyar neve. A keleti keresztény egyházak Jézusnak a Jordán folyóban Bemerítő/Keresztelő János által történt alámerítkezésére / megkeresztelkedésére emlékeztek ezen a napon.

Az epifánia a görög epiphaneia, επιφάνεια szóból ered, amelynek jelentése „megjelenés” (a φάινω „megjelenni, feltűnni” igéből). Az Epiphaneia ünnepét a 3. században tartották meg elsőként a korai keresztény egyházak január 6-án. Kezdetben Jézus születésnapját, azaz a karácsonyt ünnepelték ezen a napon. E mellé került Jézusnak a Jordán folyóban való bemerítkezésének/megkeresztelkedésének, valamint első csodatételének emléknapja is, amikor a kánai menyegzőn a vizet borrá változtatta. Ekképpen vált Jézus háromféle evangéliumi „megjelenése”, megnyilvánulása az ünnep tanításává.

     A Római Birodalom területén december 24-25-én tartott római szaturnália és Mithrász-ünnepségek „Legyőzhetetlen Nap”, nap-isten születésnapja, azaz a „Sol Invictus” pogány ünnep ellensúlyozása miatt a 4. századtól kezdve Krisztus születésnapja, a karácsony ünnepe átkerült a december 25-i időpontra. Ezután a január 6-i ünnep új jelentést kapott. A katolikus egyházban elsősorban a háromkirályok tiszteletének, a keleti keresztény egyházakban pedig Krisztus megkeresztelkedésének az ünnepévé vált.

Keleti bölcsek megérkezése Betlehembe

A nyugati kereszténység minden évben ekkor emlékezik meg a (pogány) napkeleti bölcsekről. A hagyomány szerint a nevük: Gáspár, Menyhért és Boldizsár. Egyes források szerint ők Noé fianak (Sém, Kám és Jáfet) leszármazottai és így az akkor ismert földrészek (Európa, Ázsia, Afrika) képviselői. Emléknapjukat (ezen neveket viselők névnapját) is e napon ünnepeljük. Ámde a hármas szám utalhat a Szentháromságra vagy Krisztus méltóságaira (az arany királyságára, a tömjén istenségére, a mirha emberi mivoltára) is.
A magyarság körében különböző népszokások alakultak ki a századok során, amelyek a vízkereszt ünnepéhez kötődnek. Megszentelték a vízzel a házakat, az ólakat. A bölcsőre is szenteltvizet hintettek. Házak megszentelésénél alakult ki az a szokás, hogy a házakra a három napkeleti bölcs kezdőbetűjét vésték fel, így: G + M + B. Ez a 15. századi eredetű szokás egy népies tévedésen alapul, ui. helyesen a C + M + B betűk kerülnek az évszám mellé, a „Christus mansionem benedicat”, azaz „Krisztus áldja meg e házat!” rövidítéseként.

A keleti egyházak is a kezdetektől vízkereszt ünnepén szentelik meg a vizet. A katolikus egyház csak a középkortól alakította ki ezt a hagyományát. Egy másik katolikus hagyomány szerint a papok fából készült keresztet dobtak a vízbe, majd a hívők a vízbe ugrottak érte.

Orosz ortodox hívők megmerítkeznek a Moszkva folyó

jegébe vágott lékben Moszkvában, 

az ortodox vízkereszt alkalmából.

Ortodox vízkereszt napján a pópák által megáldott jéghideg vízbe mártóznak az ortodox hívek abban a hitben, hogy így tisztulhat meg a lelkük az elkövetett bűneiktől. Jelképesen lemossák magukról bűneiket az ortodox vízkereszt napján. Az ortodox hívők szerint a pópa által megszentelt jéghideg vízbe merülés megtisztítja a lelket az elkövetett bűnöktől...     

A baptisták és sok más evangéliumi keresztyén egyház és közösség is felnőtt hitvalló bemerítésben/keresztségben részesítik azokat, akik hitre jutottak, meggyőződésükről nyilvánosan vallást tettek és azt önként kérik. Az ősegyházban egyébként az első századokban a hitből történő felnőttkeresztséget gyakorolták a keresztyén hitre jutott Krisztus-követők.

Felnőtt hitvallók bemerítésére szolgáló "baptisztérium" Pisaban

      A baptisták honlapján ezzel kapcsolatban ez olvasható: "Ez a hagyomány bibliai korig nyúlik vissza, egészen a Jézus Krisztust személyesen ismerő apostolok gyakorlatából ered. Biblia tudósít bennünket a keresztény egyház születéséről, és az azt követő első időszakról. Itt egyetlen egy történetet sem találunk, melyben csecsemőket kereszteltek volna. A gyermekkeresztség csak a VI. századra terjedt el. Lassan azután eretnekségnek számított, ha valaki a hitvalló felnőtt keresztséget hirdette. Az egyház megfeledkezett az apostoli gyakorlatról és a VI. századtól elterjedt hagyományra hivatkozott.

Egy másik érdekes tény, hogy egészen a XI. századig még alámerítéssel „kereszteltek” a római katolikus egyházban. A Bibliában található eredeti görög kifejezés a vízben való teljes elmerülést jelenti, tehát nem a kereszt szóból származik, mint ahogy az a magyar „keresztelés” kifejezésből gondolható lenne.

Bemerítés a XI. században a baptiszériumban/
keresztelő kápolnában

Az exteri zsinaton (1277.) még szigorúan előírták az alámerítést a katolikus egyházon belül. A fejlocsolást csak 1314-ben a ravennai zsinaton fogadták el egyenértékűnek a bemerítéssel. Tehát több, mint ezer évre volt szükség ahhoz, hogy az egyház hivatalosan is elismerje a fejlocsolást a bemerítés mellett.

Az egyháztörténelem során újra és újra előbukkantak olyan csoportok, akik a Biblia tanulmányozása következtében felismerték a hitvalló bemerítés igazságát.  A reformáció korában az anabaptisták voltak, akik megfogalmazták ezt a bibliai igazságot. Az akkori katolikus egyház eretnekeknek tartotta őket, még Luther és Kálvin is elítélte ezt a tanítást. Az anabaptistákat Európában olyan vehemensen üldözték az uralkodó egyházak, hogy a kontinensről lényegében teljesen kiszorultak. Az 1600-as években azután Hollandiában és Angliában újra felismerték a bibliai eredetű hitvalló keresztség igazságának fontosságát és annak gyakorlati helyreállítását az egyházban. Ma a három nagyobb történelmi keresztény egyház - római katolikus, evangélikus, református - kivételével lényegében világszerte minden nagyobb evangéliumi keresztény felekezet a felnőtt keresztséget gyakorolja...

A bemerítés/keresztség a Krisztussal együtt való
"meghalást - eltemettetést - feltámadást" jelenti

Egy fontos kérdés, hogy Jézus parancsát: „…tegyetek tanítvánnyá minden népet…”, hogyan tudja megvalósítani az egyház? Ma Európában van megkeresztelve a világon a legtöbb ember, mégis az összes kontinens közül Európában van a legkevesebb valódi keresztény.      A "keresztyén" szó a Krisztus szóból származik, és annyit jelent, hogy krisztuskövető. Olyan keresztény, aki belső meggyőződésből követi Krisztust. Elfogadta Jézus Krisztust Urának és Megmentőjének, és életvitelében mindenben Krisztus tanításait igyekszik követni. A tapasztalat is azt mutatja tehát, hogy nem sokat segít a népek tanítvánnyá tételében a csecsemőkeresztség…

Tömeges bemerítkezés a Jordán partján

A baptisták miért felnőttkorban „keresztelkednek”? Mert hisznek abban, hogy hívővé válni csak saját döntés alapján lehetséges. Ezt a döntést nem hozhatja meg helyettünk senki más. A Biblia tanulmányozása és az egyháztörténelmi adatok alapján arra jutottak, hogy a Krisztust személyesen ismerő apostolok is a felnőtt hitvalló bemerítést tanították és gyakorolták. Hiszik, hogy a bemerítés egy változást fejez ki: amikor a bemerített ember lemerül a víz alá, az azt fejezi ki, hogy eddigi Isten nélküli élete elmúlt, és amikor feljön a víz alól, az pedig kifejezi, hogy Istentől egy új életet kapott ajándékba…"

A Baptista Hitvallásban a következő olvasható A bemerítés címszó alatt:

Hisszük, hogy a bemerítést az Úr Jézus Krisztus rendelte 1. A bemerítés az újjászületés jelképe 2, a Megváltóba vetett hit szeretetből és engedelmességből fakadó gyümölcse, 3. Krisztussal és az ő testével, a hívők közösségével való egyesülésünk kiábrázolása. 4. Bemerítésben csak az részesülhet, akinek életében láthatók a megtérés gyümölcsei; 5. aki az Úr Jézus Krisztusba vetett hitéről vallást tett, és bemerítését önként kérte. 6. Jézus Krisztus rendelése és az apostolok példája nyomán a bemerítendőt az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevére teljesen a vízbe merítjük. 7. A bemerítéssel az újjászületett ember ünnepélyesen vallást tesz arról, hogy bűnös életével szakítva, magát mindenestől átadja Jézus Krisztusnak.8 Isten a bemerítésben részesülő embert bizonyossá teszi arról, hogy amiképpen meghalt és eltemettetett Jézussal együtt a bűnnek, aképpen föl is támad vele együtt új életre. 9. A bemerítés által kiábrázolt igazságok a bemerítendő szívében munkálkodó élő hit által válnak foganatossá 10.

1. Mt 3,13-17. Mt 28,19,  2. Kol 2,11-12, 3. Jn 15,10;14. ApCsel 2,41 . ApCsel 22,16,  4. Gal 3,27 . 1Kor 12,13  5. ApCsel 10,47-48. ApCsel 16,33-34,  6. ApCsel 8,36-38, 7. Mt 28,19 . Jn 3,22-23;26 . Jn 4,1-3 . ApCsel 2,38 . ApCsel 8,12,  8. Róm 6,11,   9. Róm 6,3-5,   10. Mk 16,16. Zsid 11,1-2

Végül nézzék meg a Jordán partján készített helyszíni riportfilmünket:

Összeálította:

Dr. Mészáros Kálmán

egyháztörténész