GOLGOTA RÁDIÓ: MIT TANÍT A BIBLIA A KERESZTSÉGRŐL / BEMERÍTÉSRŐL?
Reformáció-500 adássorozat részeként került elő a "Keresztség vagy bemerítés" kérdése a Golgota Rádió "KultÚRasztal" című műsorában.
Gyerekkeresztség vagy felnőttkeresztség? Mi a keresztelés jelentősége? Miért ilyen központi kérdés az Egyházban? Mi miért keresztelkedjünk meg, és mikor?
Reformáció-sorozatunkban erről a témáról beszélget Majoros Szidónia műsorszerkesztő Dr. Mészáros Kálmánnal, a Baptista Teológiai Akadémia tanszékvezető docensével.
Az adás a Golgota Rádió "KultÚRasztal" című műsor archívumában visszanézhető!
2015. június 3., szerda
"Térjetek meg és merítkezzetek be Jézus Krisztus nevében!"
A Jordán
völgyének titokzatos folyója
A Jordán folyó forrásvidéke Cezarea - Filippi közelében
Ábrahám unokaöccse Lót a Jordán dúsfüvű vidékét választotta magának
annak idején: „Ekkor Lót körülnézett, és látta, hogy a Jordán egész környéke bővizű
föld. Mert mielőtt elpusztította az Úr Sodomát és Gomorát, egészen Cóarig olyan
volt az, mint az Úr kertje, mint Egyiptom földje. Lót tehát a Jordán egész
környékét választotta magának, és elindult Lót kelet felé. Így váltak el
egymástól. Abrám Kánaán földjén lakott, Lót pedig a Jordán környékén levő
városokban telepedett le, és egészen Sodomáig sátorozott. A sodomai férfiak
pedig igen romlottak és vétkesek voltak az Úr előtt.” (1 Móz. 13:10–13).
Később
Józsué tartóztatta föl a Jordán folyó vizét, lehetővé téve az izraeliták
számára azt, hogy átkeljenek a megígért földre: „És mihelyt a Jordán vizét érinti
a papok lába, akik az Úrnak, az egész föld Urának a ládáját viszik, a Jordán
vize kettéválik, a felülről lefelé folyó víz megáll, mint egy gát. Akkor fölkerekedett
sátraiból a nép, hogy átkeljen a Jordánon. A papok vitték a szövetség ládáját a
nép előtt. A ládát vivők megérkeztek a Jordánhoz, és a ládát vivő papok lába a
folyó szélén belemerült a vízbe. A Jordán medre pedig az aratás idején
mindvégig egészen tele volt. Egyszerre csak megállt a fölülről lefelé folyó
víz, gátként feltornyosult egy nagy szakaszon Ádámnál, annál a városnál, amely
Cáretán mellett volt. A pusztai tenger, azaz a Sós-tenger felé folyó víz pedig teljesen
különvált. Így kelt át a nép Jerikóval szemben. Az Úr szövetségládáját vivő
papok ott álltak szilárdan a Jordán száraz medrében. Egész Izráel átkelt, és
mindaddig száraz volt a meder, amíg az egész nép mindenestül át nem kelt a
Jordánon.” (Józsué 3:13–17)
A Genezáret tavából kilápő Jordán folyó
Amikor
az egész nép mindenestül átkelt a Jordánon, azt mondta az Úr Józsuénak: „Válasszatok
ki a népből tizenkét férfit, törzsenként egy-egy férfit, és ezt a parancsot
adjátok nekik: Vegyetek föl tizenkét követ innen a Jordán közepéből, ahol a
papok lába áll szilárdan, vigyétek azokat magatokkal, és tegyétek le a
szálláson, ahol ma éjjel megszálltok. Józsué odahívta azt a tizenkét férfit,
akiket Izráel fiai közül kijelölt, törzsenként egy-egy férfit, és ezt mondta
nekik Józsué: Menjetek be a Jordán közepébe, Isteneteknek, az Úrnak ládája elé,
és vegyen föl mindegyikőtök egy-egy követ a vállára; Izráel törzseinek a száma
szerint. Legyen ez emlékeztető jelül közöttetek; és ha majd megkérdezik
fiaitok, hogy miféle kövek ezek, akkor ezt mondjátok nekik: Kettévált a Jordán
vize az Úr szövetségládája előtt, amikor átkelt a Jordánon; kettévált a Jordán
vize, és erre emlékeztetik ezek a kövek Izráel fiait mindörökké. Izráel fiai
úgy cselekedtek, ahogyan Józsué parancsolta. Fölvettek a Jordán közepéből
tizenkét követ Izráel törzseinek száma szerint, ahogyan az Úr mondta Józsuénak.
Magukkal vitték a szállásukra, és ott helyezték el azokat. Tizenkét követ
állított föl Józsué a Jordán közepén is, azon a helyen, ahol a szövetség
ládáját vivő papok lába állt. Ott is vannak mind a mai napig.” (4:1–9)
Józsué átvezeti Isten népét az Igéret földjére a megállított Jordán folyó medrében
„Azt
a tizenkét követ, amelyet a Jordánból vettek ki, Gilgálban állíttatta föl
Józsué, és ezt mondta Izráel fiainak: Ha majd megkérdezik fiaitok apáiktól,
hogy miféle kövek ezek, magyarázzátok el fiaitoknak, hogy szárazon kelt át
Izráel itt a Jordánon. Mert Istenetek, az Úr kiszárította a Jordán vizét
előttetek, amíg átkeltetek. Így cselekedett Istenetek, az Úr a Vörös-tengerrel
is, kiszárította előttünk, amíg átkeltünk rajta, hogy megismerje a föld minden
népe az Úr kezét, hogy milyen erős az, és hogy féljétek Isteneteket, az Urat
mindenkor.” (4,20–24).
Illés
és Elizeus is szétválasztották a vizeket: „A jerikói prófétatanítványok
odaléptek Elizeushoz, és ezt mondták neki: Tudod-e, hogy az Úr ma elragadja
mellőled uradat? Ő így felelt: Én is tudom, de hallgassatok! Azután ezt mondta
neki Illés: Maradj itt, mert az Úr a Jordánhoz küldött engem. Ő így felelt: Az
élő Úrra és a te életedre mondom, hogy nem hagylak el! Így mentek ketten
együtt. Velük ment ötven prófétatanítvány is, és amikor ők ketten megálltak a
Jordánnál, azok is megálltak tőlük távol. Illés fogta a palástját,
összegöngyölte, és ráütött vele a vízre, mire az kettévált, ők pedig mindketten
szárazon mentek át rajta.” (…) „Elizeus látta ezt, és így kiáltozott: Atyám!
Atyám! Izráel harci kocsijai és lovasai! Azután nem látta őt többé. Ekkor
megragadta a ruháját, és két darabra szakította. Majd fölemelte Illés leesett
palástját, és megint odaállt a Jordán partjára. Fogta Illésnek a leesett
palástját, ráütött azzal a vízre, és így szólt: Hol van az Úr, Illés Istene,
hol van Ő? Amikor ráütött a vízre, az kettévált, Elizeus pedig átment rajta.” (2
Királyok 2:5–8, 12–14).
Naámán a Jordán folyóba merülve gyógyult meg betegségéből
Naámán
is itt gyógyult ki a leprájából: „Naamán, az arámok királyának
hadseregparancsnoka, nagyra becsült ember volt ura előtt, és tekintélyes, mert
általa szabadította meg az Úr Arámot. Ez a férfi erős vitéz volt, de bélpoklos
lett. Egyszer rabló arám csapatok vonultak ki, és foglyul ejtettek Izráel
országából egy kisleányt, aki Naamán feleségének a szolgálója lett. Ez így
szólt úrnőjéhez: Bárcsak eljuthatna az én uram a samáriai prófétához, az majd
meggyógyítaná bélpoklosságából. Naamán megjelent ura előtt, és elmondta, hogy
mit beszélt az Izráel országából való leány. Arám királya ezt mondta: Menj csak
el, én meg levelet küldök Izráel királyának. El is ment, és vitt magával tíz
talentum ezüstöt, hatezer aranyat meg tíz rend ruhát. Átadta a levelet is
Izráel királyának, amely így szólt: Most, amikor ez a levél hozzád érkezik,
kérlek, hogy gyógyítsd meg bélpoklosságából szolgámat, Naamánt, akit hozzád
küldtem! Amikor Izráel
királya fölolvasta a levelet, megszaggatta a ruháját, és ezt mondta: Hát Isten
vagyok én, aki megölhet és életre kelthet, hogy ideküld ez énhozzám egy embert,
hogy meggyógyítsam bélpoklosságából?! Értsétek és lássátok meg, hogy csak
ürügyet keres ellenem! Amikor Elizeus, az Isten embere meghallotta, hogy Izráel
királya megszaggatta a ruháját, ilyen üzenetet küldött a királynak: Miért
szaggattad meg a ruhádat? Jöjjön ide hozzám az az ember, és tudja meg, hogy van
próféta Izráelben! Ezért Naamán elment lovaival és kocsijával, és megállt
Elizeus házának a bejáratánál. Elizeus egy követet küldött hozzá ezzel az
üzenettel: Menj, és fürödj meg hétszer a Jordánban, akkor újra megtisztul a
tested! Naamán azonban megharagudott, elment, és így szólt: Én azt gondoltam,
hogy majd ki fog jönni, elém áll, és segítségül hívja Istenének, az Úrnak a
nevét, azután végighúzza kezét a beteg helyen, és meggyógyít a bélpoklosságból.
Hát nem többet érnek-e Damaszkusz folyói, Abáná és Parpar, Izráel minden
vizénél? Megfürödhetnék azokban is, hogy megtisztuljak! Azzal megfordult, és
haragosan eltávozott. Szolgái azonban odamentek, és így szóltak hozzá: Atyám,
ha a próféta valami nagyot parancsolt volna, azt is megtetted volna. Mennyivel
inkább megteheted, amikor csak azt mondta, hogy fürödj meg, és megtisztulsz. Lement
tehát, és megmerítkezett hétszer a Jordánban az Isten emberének a kívánsága
szerint. Akkor újra tiszta lett a teste, akárcsak egy kisgyermeké. Ezután
Naamán visszatért egész kíséretével az Isten emberéhez, bement, megállt előtte,
és ezt mondta: Most már tudom, hogy nincs máshol Isten az egész földön, csak
Izráelben!” (2 Királyok
5:1–15).
Jézus Krisztus bemerítkezése a Jordán vizében Bemerítő János által
Az Újszövetség azzal kezdődik, hogy Bemerítő
János a Jordán partján figyelmeztetette nagyszámú hallgatóságát Isten
Országának közelségére, a megtérés fontosságára és a folyó vizében való
jelképes megtisztulásra. Ekkor jelent meg Jézus is a tömegben, majd mikor a
sokaság szétvált és ő előre lépve megkérte Jánost, hogy minden igazság
beteljesítéseként most őt is merítse be, nos, ebben a pillanatban harsant föl
ismét az égi szózat ismét, de akkor így: „Íme, az én szeretett fiam, akiben én
gyönyörködöm!” Nincs ennél hitelesebb és meggyőzőbb kijelentés a
hitvalló bemerítés isteni eredetére vonatkozóan, amit egyesek vitatni
merészelnek és valami szektás fontoskodásnak gondolnak.
Maga Jézus Krisztus is bemerítkezett, ezzel követésre méltó példát és parancsot is adott. Urunk Jézus bemerítkezésével főképpen azt fejezte ki, hogy Isten létére teljes mértékben magára vállalta az emberi sorsközösséget. Bemerítő János meglepődött az Úr ezen szándékán, ezért vonakodott Őt bemeríteni. Jézus azonban ezt monda néki: „Engedj most, mert így illik nékünk minden igazságot betöltenünk…” (Mt 3,15). Ebből természetességgel az következik, ha Isten Fia bemerítkezett, akkor nekünk is szükséges ezt az igazságot végrehajtanunk.
Nézzünk meg most egy helyszínen készített felvételt:
A
bemerítkezési parancsot Jézus Krisztus adta a halálból való feltámadása után
tanítványainak, illetve minden követőjének. „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket,
megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében.” (Mt
28,19) A bemerítkezés egy fizikai cselekmény, mellyel kifejezésre juttathatjuk
hitünket és engedelmességünket Isten szavának, ugyanakkor bizonyságot tehetünk
az ég, a föld és a föld alatt valók előtt is, hogy Isten gyermekei vagyunk. Aki hisz, az merítkezzen be! A hittel felvállalt alámerítkezés megléte feltétele az üdvösség
elnyerésének is. „Aki hisz és
megkeresztelkedik, üdvözül; a ki pedig nem hisz, elkárhozik.” (Mk
16,16) Ez alapján mindaz, aki hisz Jézus Krisztusban, annak be kell
merítkeznie!
A Bibliában csak felnőttek bemerítésével találkozunk. Bibliában nincs példa kisgyermekek
keresztelésére, ugyanis csak felnőtt és döntésre képes emberek bemerítéséről
olvashatunk (ApCsel 2,41; 8,12; 8,36-38; 9,17-18; 10,45-48). A
csecsemők, a kisgyermekek még nem tudnak hinni, és életre szólóan dönteni sem
képesek. A csecsemők megkeresztelése egyházi hagyomány, amely az egyén
akaratlagos döntése és személyes hite nélkül történik, ezért Isten előtt
keveset ér. Amiképpen a megtérés is személyes és akaratlagos dolog – amit nem
dönthet el más helyettünk –, ugyanígy a megkeresztelkedés is. Isten felettébb
tiszteli az emberi jogokat a szabadság, az akarat, a szándék, a döntés,
cselekvés tekintetében; ugyanígy kellene az egyháznak is tisztelnie. Másfelől
az ember is tisztelje Isten akaratát, ezért a keresztény egyháznak a Biblia
utasítása szerint kell a bemerítkezést gyakorolni, s azt senkinek sincs joga
megváltoztatni!
Egy mai hitvalló bemerítkezése a Jordán folyóban
Maga Jézus Krisztus is bemerítkezett. Urunk Jézus bemerítkezésével főképpen azt fejezte ki,
hogy Isten létére teljes mértékben magára vállalta az emberi sorsközösséget.
Bemerítő János meglepődött az Úr ezen szándékán, ezért vonakodott Őt
bemeríteni. Jézus azonban ezt monda néki: „Engedj
most, mert így illik nékünk minden igazságot betöltenünk…” (Mt 3,15).
Ebből természetességgel az következik, ha Isten Fia bemerítkezett, akkor nekünk
is szükséges ezt az igazságot végrehajtanunk.
A helyes bemerítés teológiája. Az alámerítés, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevébe történik. (Mt 28,19)Bemerítéskor,
teljes egészében el kell merülnie a testnek a vízben, mint meghaló a halálban.
Amint tudjuk, az Újszövetség eredetileg görög nyelven íródott. A bemerítést
jelentő eredeti görög szó a vízben való teljes elmerülést jelenti. A klasszikus
görög irodalomban a „baptidzó” fogalma hadihajók elsüllyedésekor is
használatos. Tehát: úgy elmerülni a vízben, mint ahogy lesüllyed a legyőzött
hadihajó.
Tömeges bemerítkezés napjainkban a Jordán folyóban
A
bemerítés a Krisztussal együtt való meghalást is jelképezi. Jelenti az eddigi
bűnös életünk halálát, ugyanakkor egy új, megszentelődő életre való feltámadást
is: „A bemerítés által eltemettetünk
Ővele együtt a halálba, hogy miképpen feltámasztatott Krisztus a halálból az
Atyának dicsősége által, azonképpen mi is új életben járjunk.” (Róm
6,4) Ennek a Krisztussal feltámadott új életben járó földi létnek további
folytatása is van a megdicsőült örökéletre történő feltámadás ígéretével: „Mert ha az ő halálának hasonlatossága
szerint vele eggyé lettünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk.”
(Róm 6,5) A bemerítkezésnek nincs „mágikus”, vagy babonás vallásos hatása.
A bemerítkezés végrehajtása olyan szívből jövő engedelmes cselekmény, amely
csak: hit, bűnbánat, megtérés, újjászületés esetén válik kézzel-szívvel fogható
áldássá! (Apcsel 8,8-22) „Ezért a bibliai bemerítkezés: „nem a test szennyének lemosása, hanem a jó lelkiismeret keresése
Isten iránt, illetve könyörgés Istenhez jó lelkiismeretért.” (1Pt
3,21)
A vízkereszt, más néven epifánia
ősi keresztény ünnep, amelyet általában január 6-án tartanak meg világszerte.
Vízkereszt, korábban Szentkereszt a latin egyház Epiphania Domini, „az Úr
megjelenése” elnevezésű ünnepének magyar neve. A keleti keresztény egyházak
Jézusnak a Jordán folyóban Bemerítő/Keresztelő János által történt alámerítkezésére / megkeresztelkedésére emlékeztek ezen a napon.
Az epifánia a görög epiphaneia,
επιφάνεια szóból ered, amelynek jelentése „megjelenés” (a φάινω „megjelenni,
feltűnni” igéből). Az Epiphaneia ünnepét a 3. században tartották meg
elsőként a korai keresztény egyházak január 6-án. Kezdetben Jézus
születésnapját, azaz a karácsonyt ünnepelték ezen a napon. E mellé került
Jézusnak a Jordán folyóban való bemerítkezésének/megkeresztelkedésének,
valamint első csodatételének emléknapja is, amikor a kánai menyegzőn a vizet
borrá változtatta. Ekképpen vált Jézus háromféle evangéliumi „megjelenése”,
megnyilvánulása az ünnep tanításává.
A Római Birodalom területén december
24-25-én tartott római szaturnália és Mithrász-ünnepségek „Legyőzhetetlen Nap”,
nap-isten születésnapja, azaz a „Sol Invictus” pogány ünnep ellensúlyozása
miatt a 4. századtól kezdve Krisztus születésnapja, a karácsony ünnepe átkerült
a december 25-i időpontra. Ezután a január 6-i ünnep új jelentést kapott. A
katolikus egyházban elsősorban a háromkirályok tiszteletének, a keleti
keresztény egyházakban pedig Krisztus megkeresztelkedésének az ünnepévé vált.
Keleti bölcsek megérkezése Betlehembe
A nyugati kereszténység minden
évben ekkor emlékezik meg a (pogány) napkeleti bölcsekről. A hagyomány szerint
a nevük: Gáspár, Menyhért és Boldizsár. Egyes források szerint ők Noé fianak
(Sém, Kám és Jáfet) leszármazottai és így az akkor ismert földrészek (Európa,
Ázsia, Afrika) képviselői. Emléknapjukat (ezen neveket viselők névnapját) is e
napon ünnepeljük. Ámde a hármas szám utalhat a Szentháromságra vagy Krisztus
méltóságaira (az arany királyságára, a tömjén istenségére, a mirha emberi
mivoltára) is. A magyarság körében különböző
népszokások alakultak ki a századok során, amelyek a vízkereszt ünnepéhez
kötődnek. Megszentelték a vízzel a házakat, az ólakat. A bölcsőre is
szenteltvizet hintettek. Házak megszentelésénél alakult ki az a szokás, hogy a
házakra a három napkeleti bölcs kezdőbetűjét vésték fel, így: G + M + B. Ez a
15. századi eredetű szokás egy népies tévedésen alapul, ui. helyesen a C + M +
B betűk kerülnek az évszám mellé, a „Christus mansionem benedicat”, azaz
„Krisztus áldja meg e házat!” rövidítéseként.
A keleti egyházak is a
kezdetektől vízkereszt ünnepén szentelik meg a vizet. A katolikus egyház csak a
középkortól alakította ki ezt a hagyományát. Egy másik katolikus hagyomány
szerint a papok fából készült keresztet dobtak a vízbe, majd a hívők a vízbe
ugrottak érte.
Orosz ortodox hívők megmerítkeznek a Moszkva folyó
jegébe vágott lékben Moszkvában,
az ortodox vízkereszt alkalmából.
Ortodox vízkereszt napján a pópák
által megáldott jéghideg vízbe mártóznak az ortodox hívek abban a hitben, hogy
így tisztulhat meg a lelkük az elkövetett bűneiktől. Jelképesen lemossák
magukról bűneiket az ortodox vízkereszt napján. Az ortodox hívők szerint a pópa
által megszentelt jéghideg vízbe merülés megtisztítja a lelket az elkövetett
bűnöktől...
A baptisták és sok más evangéliumi keresztyén egyház és közösség is felnőtt hitvalló bemerítésben/keresztségben részesítik azokat, akik hitre jutottak, meggyőződésükről nyilvánosan vallást tettek és azt önként kérik. Az ősegyházban egyébként az első századokban a hitből történő felnőttkeresztséget gyakorolták a keresztyén hitre jutott Krisztus-követők.
Felnőtt hitvallók bemerítésére szolgáló "baptisztérium" Pisaban
A baptisták honlapján ezzel
kapcsolatban ez olvasható: "Ez a hagyomány bibliai korig nyúlik vissza,
egészen a Jézus Krisztust személyesen ismerő apostolok gyakorlatából ered.
Biblia tudósít bennünket a keresztény egyház születéséről, és az azt követő
első időszakról. Itt egyetlen egy történetet sem találunk, melyben csecsemőket
kereszteltek volna. A gyermekkeresztség csak a VI. századra terjedt el. Lassan
azután eretnekségnek számított, ha valaki a hitvalló felnőtt keresztséget
hirdette. Az egyház megfeledkezett az apostoli gyakorlatról és a VI. századtól
elterjedt hagyományra hivatkozott.
Egy másik érdekes tény, hogy
egészen a XI. századig még alámerítéssel „kereszteltek” a római katolikus egyházban. A Bibliában található
eredeti görög kifejezés a vízben való teljes elmerülést jelenti, tehát nem a
kereszt szóból származik, mint ahogy az a magyar „keresztelés” kifejezésből
gondolható lenne.
Bemerítés a XI. században a baptiszériumban/ keresztelő kápolnában
Az exteri zsinaton (1277.) még
szigorúan előírták az alámerítést a katolikus egyházon belül. A fejlocsolást
csak 1314-ben a ravennai zsinaton fogadták el egyenértékűnek a bemerítéssel.
Tehát több, mint ezer évre volt szükség ahhoz, hogy az egyház hivatalosan is
elismerje a fejlocsolást a bemerítés mellett.
Az egyháztörténelem során újra és
újra előbukkantak olyan csoportok, akik a Biblia tanulmányozása következtében
felismerték a hitvalló bemerítés igazságát.
A reformáció korában az anabaptisták voltak, akik megfogalmazták ezt a
bibliai igazságot. Az akkori katolikus egyház eretnekeknek tartotta őket, még
Luther és Kálvin is elítélte ezt a tanítást. Az anabaptistákat Európában olyan
vehemensen üldözték az uralkodó egyházak, hogy a kontinensről lényegében
teljesen kiszorultak. Az 1600-as években azután Hollandiában és Angliában újra felismerték a bibliai eredetű hitvalló keresztség igazságának fontosságát és annak gyakorlati helyreállítását az egyházban. Ma a három nagyobb történelmi keresztény egyház - római katolikus, evangélikus, református - kivételével lényegében világszerte minden nagyobb evangéliumi keresztény felekezet a felnőtt keresztséget
gyakorolja...
A bemerítés/keresztség a Krisztussal együtt való "meghalást - eltemettetést - feltámadást" jelenti
Egy fontos kérdés, hogy Jézus parancsát: „…tegyetek tanítvánnyá minden népet…”, hogyan tudja megvalósítani az egyház? Ma Európában van megkeresztelve a világon a legtöbb ember, mégis az összes kontinens közül Európában van a legkevesebb valódi keresztény. A "keresztyén" szó a Krisztus szóból származik, és annyit jelent, hogy krisztuskövető. Olyan keresztény, aki belső meggyőződésből követi Krisztust. Elfogadta Jézus Krisztust Urának és Megmentőjének, és életvitelében mindenben Krisztus tanításait igyekszik követni. A tapasztalat is azt mutatja tehát, hogy nem sokat segít a népek tanítvánnyá tételében a csecsemőkeresztség…
Tömeges bemerítkezés a Jordán partján
A baptisták miért felnőttkorban „keresztelkednek”? Mert hisznek abban, hogy hívővé válni csak saját döntés alapján lehetséges. Ezt a döntést nem hozhatja meg helyettünk senki más. A Biblia tanulmányozása és az egyháztörténelmi adatok alapján arra jutottak, hogy a Krisztust személyesen ismerő apostolok is a felnőtt hitvalló bemerítést tanították és gyakorolták. Hiszik, hogy a bemerítés egy változást fejez ki: amikor a bemerített ember lemerül a víz alá, az azt fejezi ki, hogy eddigi Isten nélküli élete elmúlt, és amikor feljön a víz alól, az pedig kifejezi, hogy Istentől egy új életet kapott ajándékba…"
A Baptista Hitvallásban a következő olvasható A bemerítés címszó alatt:
Hisszük, hogy a bemerítést az Úr
Jézus Krisztus rendelte 1. A bemerítés az újjászületés jelképe 2, a Megváltóba
vetett hit szeretetből és engedelmességből fakadó gyümölcse, 3. Krisztussal és
az ő testével, a hívők közösségével való egyesülésünk kiábrázolása. 4. Bemerítésben
csak az részesülhet, akinek életében láthatók a megtérés gyümölcsei; 5. aki az
Úr Jézus Krisztusba vetett hitéről vallást tett, és bemerítését önként kérte. 6.
Jézus Krisztus rendelése és az apostolok példája nyomán a bemerítendőt az
Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevére teljesen a vízbe merítjük. 7. A
bemerítéssel az újjászületett ember ünnepélyesen vallást tesz arról, hogy bűnös
életével szakítva, magát mindenestől átadja Jézus Krisztusnak.8 Isten a
bemerítésben részesülő embert bizonyossá teszi arról, hogy amiképpen meghalt és
eltemettetett Jézussal együtt a bűnnek, aképpen föl is támad vele együtt új
életre. 9. A bemerítés által kiábrázolt igazságok a bemerítendő szívében
munkálkodó élő hit által válnak foganatossá 10.
