Az apostolok nyomában jártunk Rómában

AZ APOSTOLOK NYOMÁBAN JÁRTUNK RÓMÁBAN

Hűséges segítőtársammal Leilával a történelmi falak előtt

A bibliai idők nyomait és gyökereit keresve egy népes diák és tanárcsoporttal jártunk a közelmúltban Rómában, a kereszténység ősi városában. Egyháztörténeti tanulmányutunk során először az antik Róma legjellegzetesebb épületét a sok keresztény vértanú szenvedésének színhelyeként elhíresült Colosseum épületgyűrűjét jártuk körbe, majd a hajdani császárváros központjában található Forum Romanum monumentális romjait kerestük föl.

Ezt követően a zsidók ellen háborút indító és Jeruzsálem városát Kr. u. 70-ben kegyetlenül elpusztító Titus császár diadalíve alatt álltunk meg. A közel kétezer éves emlékmű belső íve élethű pontossággal és részletességgel őrzi ma is a jeruzsálemi templom brutális kifosztását, a zsidóság ősi jelképének tekinthető menora, azaz a hétágú gyertyatartó elrablását, Júdea lakosságának fogságba vitelét, a templom aranyból és ezüstből készült felszerelésének hadizsákmányként való Rómába szállítását, amelynek kincseiből később a Colosseum is felépült.

Titus császár diadalíve, melynek belső oldalán található 

domborműveken a jeruzsálemi templom Kr. u. 70-ben

történt kifosztásának "dokumentálása" látható

Ezután végigjártuk Pál és Péter apostolok Rómában feltételezett emlékhelyeit. Ezek között megrázó élményként hatott ránk Róma városfalain kívül található katakombák földalatti labirintusa, ahol az első századok mártírjainak sírjai találhatók. A négy emeletnyi katakomba rendszerben eddig hétmillió keresztény mártír sírhelyét tárták föl, akiket egyrészt a Cirkusz Maximus kegyetlen vadállatai és gladiátorai végeztek ki, vagy a Krisztus mellett megvallott hitükért pusztítottak el.

A katakombákhoz vezető híres Via Appia ősi főút mentén fölkerestük Péter apostolnak Jézus Krisztussal látomásban való találkozásának feltételezett színhelyét. A történet Sienkiewicz lengyel Nobel-díjas író „Quo vadis” című regényéből lett világszerte ismertté, amely az ókori Rómában, a Nero-féle keresztényüldözések idején játszódik. 

Vértanúságot is vállaló római őskeresztények a

Cirkusz Maximus küzdőterén

A regény alapjául szolgáló történet „Péter apostol cselekedetei” című apokrif iratban maradt fenn. A hagyomány szerint ugyanis Péter apostol, menekülni szeretett volna a rá váró vértanúság elől. Miközben kifelé indult Rómából, Jézussal találta szemben magát, akitől csak ennyit kérdezett: "Domine, quo vadis?" - azaz „Hová mész, Uram?” Jézus pedig azt válaszolta, hogy Rómába megy, mert akkor neki kell felvállalnia a megfeszíttetést Péter helyett. Ekkor Péter úgy döntött, hogy visszatért a városba, ahol a kereszthalál várt rá. A hagyomány szerint Péter magát méltatlannak tartotta arra, hogy Jézushoz hasonlóan feszítsék keresztre, ezért kivégzőit arra kérte, hogy fejjel lefelé szegeljék a keresztre. A „quo vadis” mondás alapja János evangéliumában is megjelenik, ahol Péter kérdezi Jézustól: „Uram, hová mégy? Felele néki Jézus: A hová én megyek, most én utánam nem jöhetsz; utóbb azonban utánam jössz.” (Jn 13,36)

Római mártír keresztények temetkezési helye a négy

emelet mélységű katakombarendszer labirintusában

Az első kegyetlen keresztényüldözésre egyébként Nero uralkodása alatt került sor Kr. u. 64 körül. A keresztényekkel szemben általános volt akkoriban a bizalmatlanság és a legkülönböző koholt vádakkal illették őket. A római hatóság emiatt kegyetlenül üldözte őket, börtönre, számkivetésre vagy sok esetben halálra ítélte őket. Nem gyakorolhatták nyíltan a hitüket, ezért magánházaknál, vagy a városon kívüli temetőkben tartották titkos összejöveteleiket. Rejtjeles szimbólumokat használtak, melyeket a pogányok nem értettek. Ezeket a jeleket ismerhetjük föl a katakombák falain és sírjain is, melyek később az egyetemes kereszténység szimbólumaivá váltak. Példaként említem a „jó pásztor“ alakját, vagy a Krisztus monogram kezdő betűit (PX), a "hal" görög mozaikszót (IXTHYS), a Szentlelket ábrázoló "galamb" formát, az alfa és omega (ΑΩ) jelet, tengeri hajó "horgony" jelképét, a főnixmadár alakját és sok más szimbólum ábrázolását.

Róma minden pogány istenének több mint kétezer éve

épült Pantheonja a középkor óta keresztény templom

A mintegy háromszáz évig tartó keresztényüldözés hátterében egyrészt a római birodalomban politeista, panteista, sokistent imádó vallási ideológiája állt, melynek fontos része volt a mindenkori császár istenként való tisztelete, melyet a keresztények megtagadtak. A másik ok az volt, hogy a keresztény tanítást a birodalom államrendjére nézve túl "forradalminak" tartották. Az akkori római rabszolgatartó társadalomban veszélyesnek tűntek az Isten előtti egyenlőséget, testvériséget és az egyén döntési szabadságát hirdető bibliai tanítások: "Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban." Galata 3,28
Az esztelen üldözésnek Nagy Konstantin császár 313-ban kiadott "milánói rendelete" vetett véget, amikor a keresztény vallás gyakorlását engedélyezte, később pedig államvallássá tette. Feltételként megőrizte a pogány vallási kultuszból örökölt "Pontifex Maximus" (Isten és emberek közötti híd) legfőbb közbenjáró császári-főpapi címét. Ez lett az egyházban később kialakuló "cezaropapizmus" ideológiai alapja.

A római birodalom első hivatalosan épített "baptisztériuma".

A keresztelő kápolnában évszázadokon át csak felnőtt

hitvalló keresztényeket merítettek be

Utunk során fölkerestük Róma birodalom legelső felnőtt hitvallók bemerítésére épített "baptisztériumot", a lateráni San Giovanni/Bemerítő Jánosról elnevezett keresztelő-kápolnát. Róma első püspökei/pápái a fellelhető dokumentumok szerint ebben a baptisztériumban merítették be az új hitvalló keresztényeket felnőtt korukban az itt kiépítette medencében. Egy feljegyzés szerint Nagy Konstantin császárt is itt keresztelkedett meg 324-ben. (Más forrás szerint erre csak a halálos ágyán került sor, Nicomedia közelében 337-ben.)

A baptisztérium mellett építették föl Nagy Konstantin császár engedélyével és támogatásával a lateráni Keresztelő Szent Jánosról elnevezett fő székesegyházat. Ez a 324-ben felszentelt épület volt az ókori Róma és a keresztény világ első nyilvános katedrálisa. Emiatt illetik a „Város és a Földkerekség minden templomának anyja és feje” címmel, melyet a templom homlokzatán olvashatunk ma is. Ez a lateráni épületegyüttes volt többszáz éven át a mindenkori pápák otthona, székhelye, koronázási helye és liturgikus főtemploma, mielőtt a franciaországi Avignonba, majd azt követően a Vatikán területére nem tették át új hatalmi központjukat. A székesegyház előtt található az a szent lépcsősor, ahol a fiatal Luther Márton az ágostonrendi szerzetes mélyen megbotránkozott a pénzért megvásárolható búcsúcédulák árusítása miatt. Mint ismeretes, a búcsúcédulák bevételéből épült fel később a Vatikán főterén álló Szt. Péter bazilika.

Vatikán központjában áll a földkerekség legnagyobb

keresztény temploma, a Szt. Péter bazilika

A római császárok korában a jelenlegi Vatikán területe gyümölcsöskertekkel borított, divatos városrész volt, ahol az előkelők fényűző villákat építtettek. Caligula császár (37-41) idején egy kocsiversenypályát kezdtek el építeni, amit Nero fejeztetett be. A vatikáni obeliszket eredetileg Nero hozatta Egyiptomból és a versenypálya közepén állíttatta fel. Ez a hely volt sok keresztény mártíriumának színhelye a 64-es római nagy tűz után. Az ősi hagyomány szerint Péter apostol is ebben a cirkuszban szenvedett mártírhalált, és a versenypályától északra elterülő közeli temetőben temették el. Az évszázadok során viszonylag kevés utalás maradt meg temetkezési helyével kapcsolatban, és ezek is homályos forrásból származnak. Itt építette föl Nagy Konstantin 324–326 között az apostol feltételezett sírja fölött az első keresztény emléktemplomot.

Pápai audiencia ünnepi pillanatai a Szt. Péter

bazilika előtti téren

A ma itt látható Szt. Péter bazilikát 1506-ban kezdték építeni, az akkor részlegesen lebontott régi Konstantin-féle bazilika helyére, Raffaello és Michelangelo tervei alapján. A templom befejezése után szükségessé vált a bazilika előtti térség átalakítására, hogy akár 100 ezer embert is képes legyen befogadni egy-egy egyházi ünnepségen, vagy körmeneten.

Utunk során a vatikáni múzeumba is ellátogattunk, ahol a Sixtus-kápolna mennyezetén megcsodáltuk Michelangelo híres bibliai témájú festményeit. A múzeumlátogatás után a keresztény világ legnagyobb méretű templomába, a Szt. Péter bazilikába is bejutottunk. Vatikáni tanulmányutunk izgalmas pillanata volt Ferenc pápa audienciáján való részvételünk, melyen a katolikus egyházfő személyesen jelent meg és közvetlen hangvételű bibliai tanítást adott. Áháb király történetét idézte föl az ószövetség lapjairól, aki gátlástalan uralkodóként még gyilkosságtól sem riadt vissza, csakhogy megszerezze telekszomszédja Nábót szőlőjét. Ezzel a példával figyelmeztette a világ vezető politikusait, egyházi és világi méltóságait, hogy ne éljenek vissza pozíciójukkal a szegények és nyomorultak kárára. Helyette gyakoroljanak irgalmasságot és szeretetet a társadalom peremére sodródott nincstelenek felé.

A pápai audienciára várva a bazilika előtti téren

Utunk során látogatást tettünk a Római Magyar Akadémián és a hozzá kapcsolódó Balassi Intézetben is. A Római Magyar Akadémia 1927 óta működik az olasz fővárosban. Bethlen István miniszterelnök és Klebelsberg Kúno vallás- és közoktatásügyi miniszter annak idején azért vásárolták meg a különleges szépségű épületet, mert azt akarták, hogy a magyar tudománynak, kultúrának és művészképzésnek méltó otthona legyen az "örök városban".

Tanulmányutunk estéin Pál apostolnak a Rómaiakhoz írt levele alapján tanulmányoztuk a Bibliát a diákokkal és tanárokkal. Az utolsó estén különösen az a fejezet ragadta meg a hallgatóságot, amikor az apostol életével is leszámolva megrendítő vallomást tesz: 

Péter és Pál apostolok ősi ábrázolása

a római emlékkövek töredékein

„Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? Ki vádolná Isten választottait? Isten, aki megigazít. Ki ítélne kárhozatra? A meghalt, sőt feltámadt Jézus Krisztus, aki az Isten jobbján van, és esedezik is értünk? Ki választana el minket a Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver? Hiszen meg van írva: "Teérted gyilkolnak minket nap mint nap, annyira becsülnek, mint vágójuhokat." De mindezekkel szemben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket. Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.” (Róma 8,31-39)

Kilátás a Szt. Péter bazilika kupolájának csúcsáról

Jó volt ezen az úton az apostolok feltételezett nyomába szegődni. De bárhol jártunk, meg kell vallanunk, hogy igazában minden látható programpont mögött a láthatatlanul jelenlévő feltámadt Jézus Krisztust kerestük egész tanulmányutunk alatt. Jó, hogy őt nem tárgyakban, kegyhelyekben, fényes templomokban, aranyba és ezüstbe foglalt szobrokban és tömjénfüstben kell megsejtenünk, hanem az érte élő, hűséges emberszívekben, akik nem szégyellik hitüket megvallani kortársaik előtt. Bárcsak egyre több hitre jutott keresztyén életében lenne felfedezhető az apostolok és első keresztények életpéldájában láthatóvá mindhalálig hűséges Krisztust követő életvitel...

Rómában a Szent Péter Bazilika előtti terén készített felvételen összefoglalás hangzik el a város antik történelmi emlékei, Ferenc pápánál tett hivatalos audiencia kapcsán, majd egy rövid tanítás hangzik el Pál apostolnak a Rómaiakhoz írt levele alapján.

Dr. Mészáros Kálmán

egyháztörténész

Bibliai tájakon: Cézárea Filippi

Ahol Jézus nyílt hitvallásra szólította föl tanítványait

Cézárea Filippi ókori római város romjai a Galileai-tengertől északra, a Jordán forrásánál található a Hermon-hegy lábánál. A folyó tiszta vize egy hatalmas vöröslő kőszirt alól tör elő, majd egyre bővülő folyamként zuhog alá a sziklákkal tarkított medrében. A város romjai az Izrael által megszállt Golán-fennsík északi részén fekszenek.

Jordán forrása Cézárea Filippiben

Nagy Heródes fia, Heródes Fülöp Kr. e. 3-ban ezt a virágzó kultuszhelyet politikai és vallási székhelyévé építtette ki és a császár és alapítója tiszteletére neveztette el Cézárea Filippinek. II. Agrippa később Néroniasz-nak nevezte el Néró császár után. A későbbi évszázadokban a város elveszítette jelentőségét és visszanyerte eredeti nevét, Pániászt. Ma egy falu áll itt Bánjász néven.

Neve többször változott Bánjász, illetve Páneion, Páneász vagy Pániász. A település elnevezése eredetileg Pán nevű görög istenség nevéből ered. Pán (görögül Πάν) ugyanis a görög mitológiában a pásztorok kecskeszarvú, -lábú, és -farkú istensége volt. Kedvencei a kecske- és birkapásztorok, de a halászok és vadászok is az ő védelmét élvezik. A mitológia szerint szoros kapcsolatot tartott fenn a nimfákkal, táncolt, énekelt és játszott velük. Jellegzetes hangszere a pánsíp, mellyel gyakran ábrázolják együtt.

A kecskeszarvú, patáslábú, vasvillás, ördögképű Pán istenség kegyhelye
Cézárea Filippiben

Cézárea Filippi városa eredetileg a görög-római eredetű Pán pogány istenség vallási kultuszának volt a népszerű központja. A Pán-kultusz helyszínei ugyanis abban az időben nem templomok voltak, hanem az istenség egyéniségének megfelelően barlangok voltak. Pán tisztelői fenyőágakkal és cserfalombokkal koszorúzták magukat és tehenek, bakok, juhok mellett tejet, mézet és mustot áldoztak neki. Ennek cseréjében a mitológia szerint Pán istenség, sípjának hangjával elriasztja a kalózokat és a szerelmesek egymásra találhatnak. Viszonylag sok ábrázolás maradt fenn, és mivel a kereszténység szemében pogány szokás volt a szobrászat, így a sátán alakját többnyire Pánról mintázták meg. Kezébe Poszeidón háromágú szigonyát adták, így alakult ki a ma ismert ördög-kép.

A hiedelem szerint a Cézárea Filippi fölött magasodó sziklaszirt egyik hatalmas barlangjában lakott a félelmetes ördögkinézetű istenség, akinek a megbékítésére oltárokat, kisebb szentélyeket és különleges alakzatú kegyhelyeket építettek a környékből idezarándokoló hívek.

Az Újszövetség feljegyzése szerint Jézus Krisztus is megfordult itt tanítványaival egy ízben. Itt kérdezte meg a Mester követőit, hogy kinek ismerték meg őt. Ennek nyomán jelentette ki Péter, hogy a Szabadító „a Krisztus, az élő Istennek a Fia”. Jézus ezt követően ígérte Péternek a menny királyságának kulcsait:

Cézárea Filippi madártávlatból

„Amikor Jézus Cézárea Filippi területére ért, megkérdezte tanítványait: "Kinek mondják az emberek az Emberfiát?" Ők így válaszoltak: "Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, megint mások pedig Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának." Erre megkérdezte tőlük: "Hát ti kinek mondotok engem?" Simon Péter megszólalt, és így felelt: "Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia." Jézus így válaszolt neki: "Boldog vagy, Simon, Jóna fia, mert nem test és vér fedte fel ezt előtted, hanem az én mennyei Atyám. Én pedig ezt mondom neked: Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem fel egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta.” (Máté 16,13-18)

Jézus egyértelmű kinyilatkoztatásából világossá válik, hogy Péter mennyei ihletésű sziklaszilárd hitvallása képezi az általa fölépülő anyaszentegyház alapját, amely fölött a pokol erői (lásd Pán istenség ördögi hatalma) sem tud diadalmaskodni. Más teológiai megfontolások viszont Péter személyét tekintik az egyház alapjának, első pápájának. Ennek az elvnek tarthatatlanságát a párbeszéd folytatásában igazolva látjuk, amikor Jézus a nem Isten szerint gondolkodó, azaz a Sátán által befolyásolt és emberi logika szerint okoskodó Pétertől elhatárolja magát:

„Ettől fogva kezdte el Jézus Krisztus mondani tanítványainak, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia. Péter ekkor magához vonta őt, és feddeni kezdte: "Isten mentsen, Uram, ez nem történhet meg veled!" Ő pedig megfordult, és így szólt Péterhez: "Távozz tőlem, Sátán, botránkoztatsz engem, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint." (Mát. 16:21–23).

Mindez Cézárea Filippi előbb ismertetett idegen szellemiségű közegében zajlott le. Vajon mi mit feleltünk volna Jézus kérdésére? Mi kinek tartjuk őt? A Szentlélek vonzásában élünk és szólunk, vagy istentelen eszmék, vagy torz vallási hiedelmek fogságában vergődünk még. Jézusban az Isten Fia, a Szabadító látogatott meg bennünket, aki képes kimenteni a tudatlanságból és mozdíthatatlan sziklaszirtként biztos alapot tud adni a Reá épülő lelki házunknak is!

Dr. Mészáros Kálmán

egyháztörténész