Az apostolok nyomában jártunk Rómában

AZ APOSTOLOK NYOMÁBAN JÁRTUNK RÓMÁBAN

Hűséges segítőtársammal Leilával a történelmi falak előtt

A bibliai idők nyomait és gyökereit keresve egy népes diák és tanárcsoporttal jártunk a közelmúltban Rómában, a kereszténység ősi városában. Egyháztörténeti tanulmányutunk során először az antik Róma legjellegzetesebb épületét a sok keresztény vértanú szenvedésének színhelyeként elhíresült Colosseum épületgyűrűjét jártuk körbe, majd a hajdani császárváros központjában található Forum Romanum monumentális romjait kerestük föl.

Ezt követően a zsidók ellen háborút indító és Jeruzsálem városát Kr. u. 70-ben kegyetlenül elpusztító Titus császár diadalíve alatt álltunk meg. A közel kétezer éves emlékmű belső íve élethű pontossággal és részletességgel őrzi ma is a jeruzsálemi templom brutális kifosztását, a zsidóság ősi jelképének tekinthető menora, azaz a hétágú gyertyatartó elrablását, Júdea lakosságának fogságba vitelét, a templom aranyból és ezüstből készült felszerelésének hadizsákmányként való Rómába szállítását, amelynek kincseiből később a Colosseum is felépült.

Titus császár diadalíve, melynek belső oldalán található 

domborműveken a jeruzsálemi templom Kr. u. 70-ben

történt kifosztásának "dokumentálása" látható

Ezután végigjártuk Pál és Péter apostolok Rómában feltételezett emlékhelyeit. Ezek között megrázó élményként hatott ránk Róma városfalain kívül található katakombák földalatti labirintusa, ahol az első századok mártírjainak sírjai találhatók. A négy emeletnyi katakomba rendszerben eddig hétmillió keresztény mártír sírhelyét tárták föl, akiket egyrészt a Cirkusz Maximus kegyetlen vadállatai és gladiátorai végeztek ki, vagy a Krisztus mellett megvallott hitükért pusztítottak el.

A katakombákhoz vezető híres Via Appia ősi főút mentén fölkerestük Péter apostolnak Jézus Krisztussal látomásban való találkozásának feltételezett színhelyét. A történet Sienkiewicz lengyel Nobel-díjas író „Quo vadis” című regényéből lett világszerte ismertté, amely az ókori Rómában, a Nero-féle keresztényüldözések idején játszódik. 

Vértanúságot is vállaló római őskeresztények a

Cirkusz Maximus küzdőterén

A regény alapjául szolgáló történet „Péter apostol cselekedetei” című apokrif iratban maradt fenn. A hagyomány szerint ugyanis Péter apostol, menekülni szeretett volna a rá váró vértanúság elől. Miközben kifelé indult Rómából, Jézussal találta szemben magát, akitől csak ennyit kérdezett: "Domine, quo vadis?" - azaz „Hová mész, Uram?” Jézus pedig azt válaszolta, hogy Rómába megy, mert akkor neki kell felvállalnia a megfeszíttetést Péter helyett. Ekkor Péter úgy döntött, hogy visszatért a városba, ahol a kereszthalál várt rá. A hagyomány szerint Péter magát méltatlannak tartotta arra, hogy Jézushoz hasonlóan feszítsék keresztre, ezért kivégzőit arra kérte, hogy fejjel lefelé szegeljék a keresztre. A „quo vadis” mondás alapja János evangéliumában is megjelenik, ahol Péter kérdezi Jézustól: „Uram, hová mégy? Felele néki Jézus: A hová én megyek, most én utánam nem jöhetsz; utóbb azonban utánam jössz.” (Jn 13,36)

Római mártír keresztények temetkezési helye a négy

emelet mélységű katakombarendszer labirintusában

Az első kegyetlen keresztényüldözésre egyébként Nero uralkodása alatt került sor Kr. u. 64 körül. A keresztényekkel szemben általános volt akkoriban a bizalmatlanság és a legkülönböző koholt vádakkal illették őket. A római hatóság emiatt kegyetlenül üldözte őket, börtönre, számkivetésre vagy sok esetben halálra ítélte őket. Nem gyakorolhatták nyíltan a hitüket, ezért magánházaknál, vagy a városon kívüli temetőkben tartották titkos összejöveteleiket. Rejtjeles szimbólumokat használtak, melyeket a pogányok nem értettek. Ezeket a jeleket ismerhetjük föl a katakombák falain és sírjain is, melyek később az egyetemes kereszténység szimbólumaivá váltak. Példaként említem a „jó pásztor“ alakját, vagy a Krisztus monogram kezdő betűit (PX), a "hal" görög mozaikszót (IXTHYS), a Szentlelket ábrázoló "galamb" formát, az alfa és omega (ΑΩ) jelet, tengeri hajó "horgony" jelképét, a főnixmadár alakját és sok más szimbólum ábrázolását.

Róma minden pogány istenének több mint kétezer éve

épült Pantheonja a középkor óta keresztény templom

A mintegy háromszáz évig tartó keresztényüldözés hátterében egyrészt a római birodalomban politeista, panteista, sokistent imádó vallási ideológiája állt, melynek fontos része volt a mindenkori császár istenként való tisztelete, melyet a keresztények megtagadtak. A másik ok az volt, hogy a keresztény tanítást a birodalom államrendjére nézve túl "forradalminak" tartották. Az akkori római rabszolgatartó társadalomban veszélyesnek tűntek az Isten előtti egyenlőséget, testvériséget és az egyén döntési szabadságát hirdető bibliai tanítások: "Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban." Galata 3,28
Az esztelen üldözésnek Nagy Konstantin császár 313-ban kiadott "milánói rendelete" vetett véget, amikor a keresztény vallás gyakorlását engedélyezte, később pedig államvallássá tette. Feltételként megőrizte a pogány vallási kultuszból örökölt "Pontifex Maximus" (Isten és emberek közötti híd) legfőbb közbenjáró császári-főpapi címét. Ez lett az egyházban később kialakuló "cezaropapizmus" ideológiai alapja.

A római birodalom első hivatalosan épített "baptisztériuma".

A keresztelő kápolnában évszázadokon át csak felnőtt

hitvalló keresztényeket merítettek be

Utunk során fölkerestük Róma birodalom legelső felnőtt hitvallók bemerítésére épített "baptisztériumot", a lateráni San Giovanni/Bemerítő Jánosról elnevezett keresztelő-kápolnát. Róma első püspökei/pápái a fellelhető dokumentumok szerint ebben a baptisztériumban merítették be az új hitvalló keresztényeket felnőtt korukban az itt kiépítette medencében. Egy feljegyzés szerint Nagy Konstantin császárt is itt keresztelkedett meg 324-ben. (Más forrás szerint erre csak a halálos ágyán került sor, Nicomedia közelében 337-ben.)

A baptisztérium mellett építették föl Nagy Konstantin császár engedélyével és támogatásával a lateráni Keresztelő Szent Jánosról elnevezett fő székesegyházat. Ez a 324-ben felszentelt épület volt az ókori Róma és a keresztény világ első nyilvános katedrálisa. Emiatt illetik a „Város és a Földkerekség minden templomának anyja és feje” címmel, melyet a templom homlokzatán olvashatunk ma is. Ez a lateráni épületegyüttes volt többszáz éven át a mindenkori pápák otthona, székhelye, koronázási helye és liturgikus főtemploma, mielőtt a franciaországi Avignonba, majd azt követően a Vatikán területére nem tették át új hatalmi központjukat. A székesegyház előtt található az a szent lépcsősor, ahol a fiatal Luther Márton az ágostonrendi szerzetes mélyen megbotránkozott a pénzért megvásárolható búcsúcédulák árusítása miatt. Mint ismeretes, a búcsúcédulák bevételéből épült fel később a Vatikán főterén álló Szt. Péter bazilika.

Vatikán központjában áll a földkerekség legnagyobb

keresztény temploma, a Szt. Péter bazilika

A római császárok korában a jelenlegi Vatikán területe gyümölcsöskertekkel borított, divatos városrész volt, ahol az előkelők fényűző villákat építtettek. Caligula császár (37-41) idején egy kocsiversenypályát kezdtek el építeni, amit Nero fejeztetett be. A vatikáni obeliszket eredetileg Nero hozatta Egyiptomból és a versenypálya közepén állíttatta fel. Ez a hely volt sok keresztény mártíriumának színhelye a 64-es római nagy tűz után. Az ősi hagyomány szerint Péter apostol is ebben a cirkuszban szenvedett mártírhalált, és a versenypályától északra elterülő közeli temetőben temették el. Az évszázadok során viszonylag kevés utalás maradt meg temetkezési helyével kapcsolatban, és ezek is homályos forrásból származnak. Itt építette föl Nagy Konstantin 324–326 között az apostol feltételezett sírja fölött az első keresztény emléktemplomot.

Pápai audiencia ünnepi pillanatai a Szt. Péter

bazilika előtti téren

A ma itt látható Szt. Péter bazilikát 1506-ban kezdték építeni, az akkor részlegesen lebontott régi Konstantin-féle bazilika helyére, Raffaello és Michelangelo tervei alapján. A templom befejezése után szükségessé vált a bazilika előtti térség átalakítására, hogy akár 100 ezer embert is képes legyen befogadni egy-egy egyházi ünnepségen, vagy körmeneten.

Utunk során a vatikáni múzeumba is ellátogattunk, ahol a Sixtus-kápolna mennyezetén megcsodáltuk Michelangelo híres bibliai témájú festményeit. A múzeumlátogatás után a keresztény világ legnagyobb méretű templomába, a Szt. Péter bazilikába is bejutottunk. Vatikáni tanulmányutunk izgalmas pillanata volt Ferenc pápa audienciáján való részvételünk, melyen a katolikus egyházfő személyesen jelent meg és közvetlen hangvételű bibliai tanítást adott. Áháb király történetét idézte föl az ószövetség lapjairól, aki gátlástalan uralkodóként még gyilkosságtól sem riadt vissza, csakhogy megszerezze telekszomszédja Nábót szőlőjét. Ezzel a példával figyelmeztette a világ vezető politikusait, egyházi és világi méltóságait, hogy ne éljenek vissza pozíciójukkal a szegények és nyomorultak kárára. Helyette gyakoroljanak irgalmasságot és szeretetet a társadalom peremére sodródott nincstelenek felé.

A pápai audienciára várva a bazilika előtti téren

Utunk során látogatást tettünk a Római Magyar Akadémián és a hozzá kapcsolódó Balassi Intézetben is. A Római Magyar Akadémia 1927 óta működik az olasz fővárosban. Bethlen István miniszterelnök és Klebelsberg Kúno vallás- és közoktatásügyi miniszter annak idején azért vásárolták meg a különleges szépségű épületet, mert azt akarták, hogy a magyar tudománynak, kultúrának és művészképzésnek méltó otthona legyen az "örök városban".

Tanulmányutunk estéin Pál apostolnak a Rómaiakhoz írt levele alapján tanulmányoztuk a Bibliát a diákokkal és tanárokkal. Az utolsó estén különösen az a fejezet ragadta meg a hallgatóságot, amikor az apostol életével is leszámolva megrendítő vallomást tesz: 

Péter és Pál apostolok ősi ábrázolása

a római emlékkövek töredékein

„Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? Ki vádolná Isten választottait? Isten, aki megigazít. Ki ítélne kárhozatra? A meghalt, sőt feltámadt Jézus Krisztus, aki az Isten jobbján van, és esedezik is értünk? Ki választana el minket a Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver? Hiszen meg van írva: "Teérted gyilkolnak minket nap mint nap, annyira becsülnek, mint vágójuhokat." De mindezekkel szemben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket. Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.” (Róma 8,31-39)

Kilátás a Szt. Péter bazilika kupolájának csúcsáról

Jó volt ezen az úton az apostolok feltételezett nyomába szegődni. De bárhol jártunk, meg kell vallanunk, hogy igazában minden látható programpont mögött a láthatatlanul jelenlévő feltámadt Jézus Krisztust kerestük egész tanulmányutunk alatt. Jó, hogy őt nem tárgyakban, kegyhelyekben, fényes templomokban, aranyba és ezüstbe foglalt szobrokban és tömjénfüstben kell megsejtenünk, hanem az érte élő, hűséges emberszívekben, akik nem szégyellik hitüket megvallani kortársaik előtt. Bárcsak egyre több hitre jutott keresztyén életében lenne felfedezhető az apostolok és első keresztények életpéldájában láthatóvá mindhalálig hűséges Krisztust követő életvitel...

Rómában a Szent Péter Bazilika előtti terén készített felvételen összefoglalás hangzik el a város antik történelmi emlékei, Ferenc pápánál tett hivatalos audiencia kapcsán, majd egy rövid tanítás hangzik el Pál apostolnak a Rómaiakhoz írt levele alapján.

Dr. Mészáros Kálmán

egyháztörténész

Bibliai tájakon: Akkó városa
A keresztes vitézek tengerparti bázisa

A Földközi tenger partvidéke is sok bibliai emlékekkel szolgál. Akko, a valamikori Ptoleamisz, a Földközi tenger partján található több ezer éve lakott város Galileában, a mai  Izrael északi területén, Libanonnal határos vidékén.

Akkó városa madártávlatból

A mintegy 3000 éves város régészeti emlékei szerint a kánaánita időtől kezdve folyamatosan lakott település volt. Akkó nevét a Biblia először a Bírák könyvében említi: „Ásér sem űzte ki Akkó lakosait, sem Szidón lakosait, sem pedig Ahláb, Akzíb, Helbá, Afík és Rehób lakosait.” (Birák 1,31)

Katonailag kedvező fekvése miatt Akkó az egyiptomi, perzsa, görög és római megszállás idején is fontos kikötő és jelentős hadiközpontként működött. Nagy Heródes Kr.e. 30-ban itt fogadta Augustus római császárt.

Az újszövetségben Pál utazása kapcsán olvasunk arról, hogy az apostol ebben a városban is megfordult és gyülekezet jött létre látogatása nyomán. Sőt, itt kapta az első, de nem utolsó határozott figyelmeztetést, hogy Jeruzsálembe való utazása nemhogy kockázatos, de egyenesen életveszélyes, hisz ott letartóztatás, börtön, sőt még halálos ítélet is várhat rá. Mire az apostol válasza egy ellentmondást nem tűrő mondat volt: „Még az életem sem drága nekem, csakhogy a futásomat elvégezzem”.

A történész/evangélista Lukács így rögzítette ezt az eseményt: „Felkerestük a tanítványokat, és ott maradtunk hét napig: ők a Lélek indítására azt mondták Pálnak, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe. Amikor pedig eltöltöttük ezeket a napokat, és elindultunk, hogy utunkat folytassuk, valamennyien elkísértek bennünket feleségükkel és gyermekeikkel még a városon is túl, és a tengerparton térdre esve imádkoztunk. Ezután elbúcsúztunk egymástól, mi hajóra szálltunk, ők pedig visszatértek otthonukba. Hajóutunk végére érve Tíruszból Ptolemaiszba/Akkó/ jutottunk. Köszöntöttük a testvéreket, és ott maradtunk náluk egy napig. Másnap elindultunk, és megérkeztünk Cézáreába. Bementünk Fülöp evangélista házába, aki a hét közül való volt, és nála maradtunk.” (Ap.Cs. 21,4-8) 

Itt hangzottak el Pál apostol megrendítő szavai Krisztus iránti feltétel nélküli elkötelezettségéről: „És most, íme, én a Lélektől kényszerítve megyek Jeruzsálembe, és hogy mi ér ott engem, nem tudom; csak azt tudom, hogy a Szentlélek városról városra bizonyságot tesz, hogy fogság és nyomorúság vár rám. De én mindezekkel nem gondolok, sőt még az életem sem drága, csakhogy elvégezhessem futásomat (örömmel) és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról. És most tudom, hogy közületek, akik között jártam, az Isten országát hirdetve, többé nem látja arcomat senki.”  (Ap. Cs. 20,22-25)

A Szentföld mohamedán megszállása idején Akko lett a keresztények (Keresztesek) fő kikötője. Bár 1187-ben Szaladin szultán rövid időre elvette ugyan a keresztényektől, de már 1191-ben az angol és német keresztesek, Oroszlánszivü Richárd angol király és ausztriai Lipót herceg vezérlése alatt rohammal foglalták el ismét e fontos hadászati kikötővárost. A Szent-János keresztes vitézek helyezték ide főhadiszállásukat s a rájuk bízott várat és kikötőt majdnem egy századon át hősiesen meg is védték a mindinkább mohamedánok ellen.

Akko mintegy 200 évig volt a valamikori „keresztes állam” főhadiszállása. Erre az időszakra emlékeztetik az arra utazót, a várost védő és akkoriban bevehetetlennek tűnő, tenger hullámai által szüntelenül ostromlott hatalmas várfalak. E történelmi időkben lépett itt partra több európai – francia, spanyol, angol, német – uralkodó mellett 1217-ben II. András Magyarország királya is, nem kevés magyar keresztes vitéz élén.

A Német Lovagrend ispotálya is itt Akkóban, akkori nevén Acréban jött létre. Itt nőtte ki magát a kis betegápoló rendből katonai szervezetté. 13. században a keresztes-hadjáratok rendre kudarcba fulladtak és a Német Lovagrend mozgástere Palesztinában beszűkült. Ugyanakkor csökkent a német zarándoklatok aktivitása is, amivel párhuzamosan itt a lovagok kevesebb támogatásra számíthattak.

A rend ennek hatására fokozottabb érdeklődést tanúsított Kelet-Európa iránt, melyben II. András magyar királynak is jelentős szerepe volt, bár továbbra is Acre maradt a rend szentföldi támaszpontja. 1291-ben El-Asraf egyiptomi szultán a várost elfoglalta. A mintegy 60 ezer főből álló keresztény lakosság elesett, éhen halt, vagy rabszolgaságba hurcoltatott. Akkó eleste után a Német Lovagrend tagjai ispotályukkal együtt végleg elhagyták a Szentföldet az akkor Magyarországhoz tartozó Brassóban, illetve a Dél-Kárpátokban betelepülő német nemzetiségű Szászföldre települtek át.

1517-ben (a reformáció évében) a törökök foglalták el Akkot. 1799-ben Bonaparte Napoleon két hónapon át hiába ostromolta a várost, nem tudta bevenni.

 

Nézzék meg Akkó városában készített rövid dokumentumfilmünket:

Amikor 1918-ban az angolok elfoglalták a törököktől Akkot, a városnak 8000 többségükben arab lakosa volt. A britek 1920-ban és a második világháború alatt zsidó illegális harcosokat tartottak fogva az akkói citadellában. 1948. május 17-én izraeli csapatok foglalták el a várost. Az óvárosnak ma arab keleties hangulata van. Az óvárostól délkeletre homokos tengerpart van sok szállodával, éttermekkel.

Az óváros a hajfai öböl északi részén, egy félszigeten található és egy helyenként 150 méter széles erődítmény védi. A szárazföld felől mára már teljesen körbeveszi az új város. Míg az új városban többségében zsidó a lakosság, az óvárosban szinte kizárólag izraeli arabok laknak és még ma is az egyik legorientálisabb (közel-keletiesebb) hangulatú város Izraelben.

Dr. Mészáros Kálmán

egyháztörténész

BIBLIAI TÁJAKON: CÉZÁREA

ITT TALÁLHATÓ HERÓDES KIRÁLYI PALOTÁJA ÉS A RÓMAI HELYTRATÓ SZÉKHELYE

A Földközi tenger partján található Cézárea ősi városa. Még Nagy Heródes építette Róma előtti hódolata jeleként. Még a települést is Augusztus császárról nevezte el Cézáreánek. Később valóban ez a város lett a római megszálló hadsereg fő katonai is közigazgatási központja, a mindenkori császári helytartók fő szálláshelye és hatalmi központja. Pilátus is itt lakott mintegy 10 esztendeig. Ennek bizonyítékaként látható a cézáreai helytartói palota romjai között az az oszlop, melyen Pilátus neve is olvasható.

A Cézáreában található kövön ma isolvasható Pilátus neve

Erre az időre esett Jézus koncepciós pere is, amelynek lefolytatására Pilátus innen utazott a húsvéti ünnepekre Jeruzsálembe. Így került bele méltatlan neve még az ősi Apostoli hitvallásba is, megjelölve a keresztre feszítés történelmi tényét az emberiség időskáláján.

Itt Cézáreában történt az a különleges eset is, hogy Péter apostol, aki mennyei látomásban kapott utasítást a pogány misszióra, ebben a városban kereste föl Kornélius római századost és háza népét, akik hitre jutva bemerítkeztek és betöltekeztek Szentlélekkel:

„Élt Cézáreában egy Kornéliusz nevű férfi, az úgynevezett itáliai csapat századosa. Egész háza népével együtt kegyes és istenfélő ember volt, aki sok alamizsnát osztogatott a népnek, és szüntelenül könyörgött Istenhez. Ő egyik délután három óra tájban látomásban tisztán látta, hogy az Isten angyala bemegy hozzá, és megszólítja: "Kornéliusz!" Ő pedig rátekintett, és megrémülve kérdezte: "Mi az, Uram?" Erre az angyal ezt mondta neki: "Imádságaid és alamizsnáid emlékeztetőül feljutottak az Isten elé. (…)

A Földközi tenger partja Cézáreában a kőszínházzal

Másnap aztán velük együtt útra kelt, és a joppéi testvérek közül is vele tartottak néhányan. A következő napon megérkeztek Cézáreába, Kornéliusz pedig összegyűjtötte rokonait és legjobb barátait, és úgy várta őket. Amint Péter be akart lépni, Kornéliusz eléje ment, lábához borult, és imádni akarta. Péter azonban felemelte, és így szólt hozzá: "Állj fel, én is ember vagyok!" Amikor beszélgetve bement vele, sok embert talált ott összegyűlve. (…)  Erre Péter beszélni kezdett, és ezt mondta: "Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten, hanem minden nép között kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik. Ezt az igét küldte Izráel fiainak, amikor békességet hirdetett Jézus Krisztus által. Ő a mindenség Ura!  (…) Míg ezeket a szavakat mondta Péter, leszállt a Szentlélek mindazokra, akik hallgatták az igét.  És elámultak a zsidó származású hívők, akik Péterrel együtt jöttek, hogy a pogányokra is kitöltetett a Szentlélek ajándéka.  Hallották ugyanis, amint nyelveken szóltak, és magasztalták az Istent. Akkor megszólalt Péter: "Vajon megtagadhatja-e a vizet valaki ezektől, hogy megkeresztelkedjenek, akik ugyanúgy megkapták a Szentlelket, mint mi?" És úgy rendelkezett, hogy keresztelkedjenek meg a Jézus Krisztus nevében. Ők pedig megkérték, hogy maradjon náluk néhány napig.” (ApCsel 10:1-48).

Cézárea tengeri kikötője

E városban lakott Fülöp evangélista, a Jeruzsálemben felavatott hét diakónus egyike is családjával együtt, felajánlva otthonukat az egyre növekvő keresztyén közösség számára. Pál apostol is felkereste őket egyik misszióútja során: „Másnap elindultunk, és megérkeztünk Cézáreába.  Bementünk Fülöp evangélista házába, aki a hét közül való volt, és nála maradtunk. Neki volt négy hajadon leánya, akik prófétáltak.  Több napon át tartózkodtunk ott, miközben lejött Júdeából egy Agabosz nevű próféta.  Odajött hozzánk, levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: "Így szól a Szentlélek: Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják." Amikor ezt meghallottuk, a helybeliekkel együtt arra kértük Pált, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe.  De Pál így felelt: "Miért sírtok, és miért keserítitek meg a szívemet? Hiszen én nemcsak megkötöztetni, hanem meghalni is kész vagyok Jeruzsálemben az Úr Jézus nevéért."  Amikor pedig nem hagyta magát meggyőzni, megnyugodtunk és azt mondtuk: "Legyen meg az Úr akarata!" E napok után felkészültünk, és felmentünk Jeruzsálembe. Velünk jött néhány cézáreai tanítvány is, akik elvezettek egy régi tanítványhoz, a ciprusi Mnázónhoz, hogy az ő vendégei legyünk.”   (ApCsel 21,8-9).

Pál apostolt Cézárea kikötőjéből szállították Rómába

Cézáreában raboskodott Pál apostol is 2 évig: „Mikor megérkeztek Cézáreába, átadták a levelet a helytartónak, és elébe vezették Pált is.  Amikor a helytartó elolvasta a levelet, megkérdezte Páltól, hogy melyik tartományból való; és amikor megtudta, hogy Ciliciából, így szólt: "Akkor foglak kihallgatni, ha vádlóid is megérkeztek." És megparancsolta, hogy Heródes palotájában őrizzék.” (ApCsel 23,33-35) Pál apostolt Pilátus utódja, Félix helytartó hallgatott ki több ízben is és az apostol hiteles szavát hallva önkéntelenül tett vallomást a kormányzó így: „Majdnem engem is keresztyénné teszel.” Mire az apostol a helytartót a Krisztus melletti döntés elodázhatatlan pillanatára szólította fel. A végső határozat sajnos elutasító volt, sőt, miután a helytartó megtudta, hogy Pál római állampolgár, az apostolt megbilincselve hajóra ültette és Rómába szállíttatta további kihallgatásra és végül a császár általi halálos ítélet kimondására (ApCsel 24,1-27).  Az apostol hősi helytállásának köszönhetően az egész Római Birodalom területén győzedelmeskedhetett a Krisztus világot megváltó üzenete.

Ezzel kapcsolatban kérem, tekintsék meg a helyszínen készített dokumentumfilmünket:

 A későbbiekben Cézárea is jelentős keresztyén központtá vált. Itt tanított hosszú éveken át az alexandriai származású Origenész egyházatya és alapított 216 körül jelentős keresztyén könyvtárat. Ebben a városban született és munkálkodott Euszebiosz, a 313-ban bekövetkezett konstantinuszi fordulat idején élt híres egyháztörténész is, akinek ránk maradt feljegyzéseiből hiteles képet kaphatunk az ősegyház első évszázadokban átélt próbatételeiről és győzelmeiről. Sőt, még a latin nyelvű „Vulgata” biblia fordítója Jeromos, a valamikori Magyarországhoz tartozó Csáktornyáról (ma Horvátország) származó hittudós is dolgozott itt fő életművén 386 táján.

Dr. Mészáros Kálmán

egyháztörténész