2026. augusztus 4., kedd

Hírarchívum - Családi kirándulás Erdélyben - 2014. júl. 28 - aug. 4.

Családi kirándulás Erdélyben

2014. július 28 - augusztus 4

LÁTOGATÓBAN AZ ÉSZAK-ERDÉLYI BESZTERCÉN


Szamosújvárról a Kárpátok észak-keleti ívét követve jutottunk Besztercére. Itt Kelemen Sándor lelkipásztor és családja fogadott. Szép új baptista imaházat építtetek néhány éve itt a magyar testvérek. Templomuk közvetlen a Beszterce nevű gyorsfolyású folyó partján áll. 


A gyülekezet múltja nem hosszú időre tekint vissza, de nagy odaszánással képviselik az evangélium ügyét. Utunkra Kiss Lehel lelkipásztor testvérék is elkísértek bennünket. Közösen kértünk áldást a városban és környékén végzendő további hitébresztő és hitmélyítő munkára.


A város rövid története:

Beszterce első fennmaradt írásos említése 1243-ből maradt fenn Byztriciaként. Nevét a Beszterce folyótól kapta mely mellé települt. A név szláv eredetű, jelentése: gyors folyású. Római, hun és gepida leletek bizonyítják e népek is éltek itt rövidebb-hosszabb ideig. A 12. század közepén II. Géza királyunk telepített ide szász bányászokat, akik alapítottak a várost.

1330-ban Károly Róberttől szabad királyi város kiváltságjogot kapott. 1452-ben önálló grófság lett, melyet  Hunyadi János kapott grófi címe mellé. Ő a város melletti Várhegyen kővárat épített. Mátyás király nagybátyjának, Szilágyi Mihálynak adományozta, majd a várat eladta Beszterce városának. Ők elbontották a várat, s köveiből felhúzták a városfalakat és 10 védőbástyát. A város a török időkben és a Rákóczi szabadságharc alatt több ostromot elszenvedett. 1848 decemberében Bem tábornok kiverte a városból a császári német csapatokat, majd 1849 február 21-én itt verte szét Urbán császári ezredes seregét.

PARAJD - ERDÉLY GIGANTIKUS SÓBÁNYÁJA

Parajd város Szováta és Székelyudvarhely között fekszik, Hargita megyében. A turisták két látnivaló és "megélni" való miatt jönnek ide. Az egyik a parajdi sóbánya, mely óriási, gigantikus méreteivel csúcsszezonban naponta több ezer látogatót vonz. A parajdi sóbánya belső tereiben a kikapcsolódni és a gyógyulni vágyók számtalan lehetőség között válogathatnak. 


A bányában játszótereket, pihenőhelyeket, ping-pongozási, tollaslabdázási lehetőséget alakítottak ki. Egy étterem is üzemelt a bányában, ahol nagyon fonom helyi élteleket kínálnak. A sóbányában egy káponlát is kialakítottak, ahol istentiszteleteket és hangversenyeket is tartanak...




SZOVÁTA - EURÓPAI HÍRŰ ERDÉLYI ÜDÜLŐVÁROS

Első lakói 1578-ban sótermelésre idetelepített elszegényedett szabad székely családok voltak. Első fürdője a 19. század közepén épített Gérafürdő a Sós-pataknak a Szovátába ömlésénél volt, innen fokozatosan Felső-Szovátára a mai fürdőközpontba helyeződött át a fürdőélet, ahol 1901-ben nyitották meg a fürdőtelepet. 


A trianoni békeszerződésig Maros-Torda vármegye Nyárádszeredai járásához tartozott. 1992-ben 8935 lakosából 7943 magyar, 891 román, 39 cigány, 10 német, közülük 4527 római katolikus, 2979 református, 872 ortodox. Középiskolája, kórháza, egészségügyi intézményei vannak...

MAROSVÁSÁRHELY - SZÉKELYORSZÁG FŐVÁROSA

Marosvásárhely a székelység művelődési, ipari, kereskedelmi, közlekedési, oktatási és szellemi központja. A városban több baptista gyülekezet is található. A marosvásárhelyi magyar baptisták a '80-as években építették korszerű templomukat. 

Az első kiváltságokat Mátyás király ajándékozta a városnak 1470-ben. Báthory István fejedelemtől Izabella királynéig még számos kiváltságot kapott, míg végül megkapta a szabad mezővárosi rangot. 1601-ben a 15 éves háború nyomán a császári zsoldosok Basta György vezetésével felégették várost. 

A város felégetése után megnőtt az igény egy falakkal körülvett vár építésére, ezért ennek az építésének neki is kezdtek, ekkor kapta meg Marosvásárhely a szabad királyi város rangot. A legmagasabb nyilvántartott népesség 164 445 lakos volt (1992), aminek 51,4%-át magyarok tették ki. A legfrissebb, 2011-es népszámlálási adatok szerint a város lakossága 127 849 főre csökkent, melyből 44,87% (57 362 fő) vallotta magát magyarnak.

TORDA - A LELKIISMERETI- ÉS VALLÁSSZABADSÁG ŐRBÁSTYÁJA

Erdélyi látogatásunk során eljutottunk a Tordai Magyar Baptista Gyülekezetbe is, ahol az ige üzenetét is megosztottuk a helyi közösség tagjaival. Lelkipásztoruk Rajna Ottó és családja nagy szeretettel fogadott gyülekezetével együtt. Köszönjük! Erdélyben az Aranyos patak partján fekszik a Kolozs megyei Torda városa. Már a római időben is lakott település volt. A várost először a gótok, majd a hunok foglalták el. A honfoglaló magyarok Aranyosvár/Szentmiklósvár néven új várost építettek a rómaiak által is őrzőt sóbányák közelében. A Magyar Királyság megalakulásának elején Torda sóbányászata előtérbe kerül. 

Az első oklevél, amelyben említésre kerül az erdélyi só I. Géza király 1075-ből származó oklevele, ahol név szerint említik az erdélyi Turda [Torda] várához tartozó sóvámot, mely az Aranas [Aranyos] folyó mellett van. Az oklevél érdekessége, hogy Torda város és az Aranyos folyó szavak is magyarul szerepelnek a latin nyelvű iratban. Később Torda lesz az összes erdélyi sóbánya adminisztratív, irányító központja, melyet sókamarának, később sóhivatalnak neveztek.

Torda városa politikai jelentősége Erdély önálló fejedelemséggé válása után erősödik meg. A város közepén álló templomban több országgyűlést tartottak. Ezek közül a legnevezetesebb az 1568-as országgyűlés, mert itt hoztak Európában először olyan határozatot, mely szerint a "prédikátoroknak jogukban van szabadon terjeszteni hitnézeteiket." Érdekes adat, hogy 1910-ben a város 13 455 lakosából 9674 magyar, 3389 román és 100 német volt. Magyar lakosságának nagy része a második bécsi döntés után Kolozsvárra költözött. 2002-ben 55 887 lakosából 47 442 román, 5618 magyar, 2703 cigány és 83 német volt.




A TORDAI HASADÉK - AVAGY MIÉRT HASADT KETTÉ A HEGYGERINC?

A Tordai-hasadék tulajdonképpen egy a két oldalán V alakban mintegy 300 méternyire meredeken a magasba emelkedő sziklafalak által határolt mély szurdok, amelynek az alján egy gyorsfolyású patak fut végig. A patak partján, néha függőhidakkal kiegészülve gyalogút vezet keresztül, mintegy másfél kilométeren át. A gyalogösvény időnként félelmetes magasságban a sziklafalba van vésve, ahol csak egyenként, drótkötélhuzalba kapaszkodva lehet csak továbbjutni. Gyermekeinket ilyen szakaszon a nyakunkba, vagy a hátunkra kaptuk, hogy átjussunk a veszélyesebb zónákon. A túra minden fáradtságot megért, pazar látvány, friss levegő, hűsítő forrásvíz kísérte utunkat. Minden arra utazónak szívesen ajánlom, senki ne hagyja ki ezt a páratlan természeti csodaélményt.

De vajon miért is hasadt ketté ez a magas hegygerinc? Az egyik magyar legenda szerint Szt. László királyunk lovagolt egyszer arra hadseregével, hogy a kun betolakodókat űzze ki Erdély területéről. Kemény ütközetre készülve a hatalmas kun túlerőt látva Istenhez fohászkodott mennyei segítséget kérve. Amikor azonban a hatalmas kun sereg a magyarok ellen indult a vágtató lovak patája alatt hirtelen megnyílt a hegygerinc és mind odavesztek. (Mintha Mózes történetét olvasnánk a Bibliából, aki miután a seregek Urához fohászkodott egyszer csak azt látta, hogy a fáraó hadserege mind a tenger hullámaiba vesztek)


Ilyen László királyunkhoz hasonló imádkozó magyar vezetőkre ma is nagy szükség volna, akik Istentől nyert bölcsességgel el tudják érni azt, hogy hazánk földjét ártó szándékkal elfoglalni akaró idegen betolakodók bocskora tovább ne tapodja...




Immánuel! Velünk az Isten!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése