Hírarchívum - Családi kirándulás Erdélyben - 2014. júl. 28 - aug. 4.
Családi kirándulás Erdélyben
2014. július 28 - augusztus 4
LÁTOGATÓBAN AZ ÉSZAK-ERDÉLYI
BESZTERCÉN
Szamosújvárról a Kárpátok
észak-keleti ívét követve jutottunk Besztercére. Itt Kelemen Sándor
lelkipásztor és családja fogadott. Szép új baptista imaházat építtetek néhány
éve itt a magyar testvérek. Templomuk közvetlen a Beszterce nevű gyorsfolyású
folyó partján áll.
A gyülekezet múltja nem hosszú időre tekint vissza, de nagy
odaszánással képviselik az evangélium ügyét. Utunkra Kiss Lehel lelkipásztor
testvérék is elkísértek bennünket. Közösen kértünk áldást a városban és
környékén végzendő további hitébresztő és hitmélyítő munkára.
A város rövid története:
Beszterce első fennmaradt írásos
említése 1243-ből maradt fenn Byztriciaként. Nevét a Beszterce folyótól kapta
mely mellé települt. A név szláv eredetű, jelentése: gyors folyású. Római, hun
és gepida leletek bizonyítják e népek is éltek itt rövidebb-hosszabb ideig. A
12. század közepén II. Géza királyunk telepített ide szász bányászokat, akik
alapítottak a várost.
1330-ban Károly Róberttől szabad
királyi város kiváltságjogot kapott. 1452-ben önálló grófság lett, melyet Hunyadi János kapott grófi címe mellé. Ő a
város melletti Várhegyen kővárat épített. Mátyás király nagybátyjának, Szilágyi
Mihálynak adományozta, majd a várat eladta Beszterce városának. Ők elbontották
a várat, s köveiből felhúzták a városfalakat és 10 védőbástyát. A város a török
időkben és a Rákóczi szabadságharc alatt több ostromot elszenvedett. 1848
decemberében Bem tábornok kiverte a városból a császári német csapatokat, majd
1849 február 21-én itt verte szét Urbán császári ezredes seregét.
PARAJD - ERDÉLY GIGANTIKUS
SÓBÁNYÁJA
Parajd város Szováta és
Székelyudvarhely között fekszik, Hargita megyében. A turisták két látnivaló és
"megélni" való miatt jönnek ide. Az egyik a parajdi sóbánya, mely
óriási, gigantikus méreteivel csúcsszezonban naponta több ezer látogatót vonz.
A parajdi sóbánya belső tereiben a kikapcsolódni és a gyógyulni vágyók
számtalan lehetőség között válogathatnak.
A bányában játszótereket,
pihenőhelyeket, ping-pongozási, tollaslabdázási lehetőséget alakítottak ki. Egy
étterem is üzemelt a bányában, ahol nagyon fonom helyi élteleket kínálnak. A
sóbányában egy káponlát is kialakítottak, ahol istentiszteleteket és
hangversenyeket is tartanak...
SZOVÁTA - EURÓPAI HÍRŰ ERDÉLYI
ÜDÜLŐVÁROS
Első lakói 1578-ban sótermelésre
idetelepített elszegényedett szabad székely családok voltak. Első fürdője a 19.
század közepén épített Gérafürdő a Sós-pataknak a Szovátába ömlésénél volt,
innen fokozatosan Felső-Szovátára a mai fürdőközpontba helyeződött át a
fürdőélet, ahol 1901-ben nyitották meg a fürdőtelepet.
A trianoni
békeszerződésig Maros-Torda vármegye Nyárádszeredai járásához tartozott.
1992-ben 8935 lakosából 7943 magyar, 891 román, 39 cigány, 10 német, közülük
4527 római katolikus, 2979 református, 872 ortodox. Középiskolája, kórháza,
egészségügyi intézményei vannak...
MAROSVÁSÁRHELY - SZÉKELYORSZÁG
FŐVÁROSA
Marosvásárhely a székelység
művelődési, ipari, kereskedelmi, közlekedési, oktatási és szellemi központja. A
városban több baptista gyülekezet is található. A marosvásárhelyi magyar
baptisták a '80-as években építették korszerű templomukat.
Az első kiváltságokat
Mátyás király ajándékozta a városnak 1470-ben. Báthory István fejedelemtől
Izabella királynéig még számos kiváltságot kapott, míg végül megkapta a szabad
mezővárosi rangot. 1601-ben a 15 éves háború nyomán a császári zsoldosok Basta
György vezetésével felégették várost.
A város felégetése után megnőtt az igény egy falakkal körülvett vár építésére, ezért ennek az építésének neki is kezdtek, ekkor kapta meg Marosvásárhely a szabad királyi város rangot. A legmagasabb nyilvántartott népesség 164 445 lakos volt (1992), aminek 51,4%-át magyarok tették ki. A legfrissebb, 2011-es népszámlálási adatok szerint a város lakossága 127 849 főre csökkent, melyből 44,87% (57 362 fő) vallotta magát magyarnak.
TORDA - A LELKIISMERETI- ÉS
VALLÁSSZABADSÁG ŐRBÁSTYÁJA
Erdélyi látogatásunk során
eljutottunk a Tordai Magyar Baptista Gyülekezetbe is, ahol az ige üzenetét is
megosztottuk a helyi közösség tagjaival. Lelkipásztoruk Rajna Ottó és családja
nagy szeretettel fogadott gyülekezetével együtt. Köszönjük! Erdélyben az Aranyos
patak partján fekszik a Kolozs megyei Torda városa. Már a római időben is
lakott település volt. A várost először a gótok, majd a hunok foglalták el. A
honfoglaló magyarok Aranyosvár/Szentmiklósvár néven új várost építettek a
rómaiak által is őrzőt sóbányák közelében. A Magyar Királyság megalakulásának
elején Torda sóbányászata előtérbe kerül.
Az első oklevél, amelyben említésre
kerül az erdélyi só I. Géza király 1075-ből származó oklevele, ahol név szerint
említik az erdélyi Turda [Torda] várához tartozó sóvámot, mely az Aranas
[Aranyos] folyó mellett van. Az oklevél érdekessége, hogy Torda város és az
Aranyos folyó szavak is magyarul szerepelnek a latin nyelvű iratban. Később
Torda lesz az összes erdélyi sóbánya adminisztratív, irányító központja, melyet
sókamarának, később sóhivatalnak neveztek.
Torda városa politikai jelentősége
Erdély önálló fejedelemséggé válása után erősödik meg. A város közepén álló
templomban több országgyűlést tartottak. Ezek közül a legnevezetesebb az
1568-as országgyűlés, mert itt hoztak Európában először olyan határozatot, mely
szerint a "prédikátoroknak jogukban van szabadon terjeszteni
hitnézeteiket." Érdekes adat, hogy 1910-ben a város 13 455 lakosából 9674
magyar, 3389 román és 100 német volt. Magyar lakosságának nagy része a második
bécsi döntés után Kolozsvárra költözött. 2002-ben 55 887 lakosából 47 442
román, 5618 magyar, 2703 cigány és 83 német volt.
A TORDAI HASADÉK - AVAGY MIÉRT
HASADT KETTÉ A HEGYGERINC?
A Tordai-hasadék tulajdonképpen egy
a két oldalán V alakban mintegy 300 méternyire meredeken a magasba emelkedő
sziklafalak által határolt mély szurdok, amelynek az alján egy gyorsfolyású
patak fut végig. A patak partján, néha függőhidakkal kiegészülve gyalogút vezet
keresztül, mintegy másfél kilométeren át. A gyalogösvény időnként félelmetes
magasságban a sziklafalba van vésve, ahol csak egyenként, drótkötélhuzalba
kapaszkodva lehet csak továbbjutni. Gyermekeinket ilyen szakaszon a nyakunkba,
vagy a hátunkra kaptuk, hogy átjussunk a veszélyesebb zónákon. A túra minden
fáradtságot megért, pazar látvány, friss levegő, hűsítő forrásvíz kísérte
utunkat. Minden arra utazónak szívesen ajánlom, senki ne hagyja ki ezt a
páratlan természeti csodaélményt.
De vajon miért is hasadt ketté ez a
magas hegygerinc? Az egyik magyar legenda szerint Szt. László királyunk lovagolt
egyszer arra hadseregével, hogy a kun betolakodókat űzze ki Erdély területéről.
Kemény ütközetre készülve a hatalmas kun túlerőt látva Istenhez fohászkodott
mennyei segítséget kérve. Amikor azonban a hatalmas kun sereg a magyarok ellen
indult a vágtató lovak patája alatt hirtelen megnyílt a hegygerinc és mind
odavesztek. (Mintha Mózes történetét olvasnánk a Bibliából, aki miután a
seregek Urához fohászkodott egyszer csak azt látta, hogy a fáraó hadserege mind
a tenger hullámaiba vesztek)
Ilyen László királyunkhoz hasonló
imádkozó magyar vezetőkre ma is nagy szükség volna, akik Istentől nyert
bölcsességgel el tudják érni azt, hogy hazánk földjét ártó szándékkal
elfoglalni akaró idegen betolakodók bocskora tovább ne tapodja...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése