Rákóczi-350 - Történész találkozó a Parlamentben - 2026. március 27.

CUM DEO PRO PATRIA ET LIBERTATE ISTENNEL A HAZÁÉRT ÉS A SZABADSÁGÉRT

TÖRTÉNÉSZ TALÁLKOZÓ A PARLAMENTBEN

II. Rákóczi Ferenc fejedelem születésének 350. évfordulója alkalmából "Rákóczi-350" címmel történettudományi konferenciára került sor a nagyfejedelem 350. születésnapján 2026. március 27-án.

Kövér László
az Országgyűlés elnöke

A megemlékezés fókuszában Rákóczi szabadságharcának zászlajain is olvasható jelszava a »Cum Deo pro Patria et Libertate«, azaz »Istennel, a hazáért és a szabadságért« mondata állt.

Megnyitó beszédet a konferencia fővédnöke Kövér László, az Országgyűlés elnöke mondott a konferencia helyszínén, az Országház főrendiházi üléstermében. Ezt követően a konferencia levezető elnöke Fodor Gábor (történész, ELTE HTK Történettudományi Kutató Intézet) köszöntöje következett, majd a következő előadások hangzottak el:

* Diószegi László (igazgató, Borsi Rákóczi-kastély) – "A magyar Betlehem – a Borsi Rákóczi-kastély története és jelene"

Dr. Mészáros Kálmán hadtörténész és
Dr. Mészáros Kálmán egyháztörténész

* Mészáros Kálmán (történész, Honvédelmi Minisztérium, Hadtörténeti Intézet és Múzeum) – "Ruszinok, szlovákok, románok II. Rákóczi Ferenc szabadságharcában"

* G. Etényi Nóra (történész, egyetemi docens, Eötvös Loránd Tudományegyetem) – "II. Rákóczi Ferenc hírneve a korabeli nemzetközi nyomtatott sajtóban"

* Takács László (professzor, tanszékvezető egyetemi tanár, Pázmány Péter Katolikus Egyetem) – Rákóczi-önkép a Vallomásokban

A Parlament épülete előtt II. Rákoczi Ferenc lovasszobra áll

* Tóth Ferenc (történész, ELTE HTK Történettudományi Kutató Intézet) – Egy száműzött fejedelem Kelet és Nyugat között

* Katona Csaba (történész, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) – Két szabadságharc, két kultusz (A Rákóczi szabadságharc és az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc)

* Fodor Gábor (történész, ELTE HTK Történettudományi Kutató Intézet) – Otthon az otthontalanságban. Rodostó és a magyar bujdosók

»Cum Deo pro Patria et Libertate«, azaz »Istennel, a hazáért és a szabadságért«

"EGY BŰNÖS VALLOMÁSA"

Munkács vára, Rákóczi gyermekkorának színhelye

Végül hadd idézzem II. Rákóczi Ferenc: "Egy bűnös vallomása" című önéletrajzi elmélkedésének rövid részletét, melyben mély Istenbe vetett hitéről, hazaszeretetéről és elkötelezett keresztény meggyőződéséről ad hiteles tanuságtételt:

„Zavar fog el, Uram és elpirulok, midőn születésedet s annak körülményeit megfontolom és a magaméra gondolok. Te Isten, teremtőm nekem és a mindenségnek, istállóban születsz, én meg palotában; te ökör és szamár közt szegény pásztorok körében, én — a por és a féreg a te színed előtt — udvarjárók nagy csődületében.

Az ifjú Rákoczi édesanyjával
Zrinyi Ilonával Munkács várában

Szülőid szegények, az enyimek fejedelmek; te szegénységben jössz a világra, én bőségben. De alázz meg Uram engem ennek felgondolásában is és cselekedd, hogy imádjam igazságban a te alázatosságodat és semmivé váljam a te szined előtt.

Hálát adok neked Uram első sorban azért, mert úgy akartad, hogy a te határtalan könyörületességednél fogva engem a semmiből életre híva, keresztyén szülőktől szülessem. Könyörültél és meghallgattad kéréseiket: mert bátyám halála után több esztendeig fiúgyermek nélkül szinte árván éltek, miután egyedül néném maradt életben…

Mióta elhagytam anyám méhét, ellenségeddé, de a nyomoruságok között is boldoggá tettél, mivel a semmiből, ó legfőbb jóság, a te ismeretedre elvezettél és majd azután a szent keresztség fürdője által megtisztitva a bűntől, melyben fogantattam, a te fiaid közé felvettél. Igy születtem Uram te néked, de jaj, hányszor haltam meg tenéked azután; mégis a te kegyelmed által történt, hogy engem, a halottat, a mint gyakran mondottam, feltámasztottál.

Rákóczi fejedelem 1699-1711 között
a magyar szabadságharc élén

Mit mondjak tenéked többet ezen állapotomról, a melyben értelmi és észbeli tehetségeim, a te isteni voltodnak képmása, melyet az emberre ruháztál, testem szük korlátai közé zárva, a te megismerésedre, ó Uram, éveken át képtelen és alkalmatlan volt.

Éltem, mintha nem volnék, boldogtalan a tudatlanságban, boldog a te meg nem bántásodban. Reménylem azonban, hogy nem tulajdonitandod vétkemül sirásomat és jajgatásomat, ámbár ezek a gyermeki türelmetlenségnek, méltatlankodásnak és valamennyire az engedetlenségnek jelei, a melyekből az emberi természet megromolva, saját tápláló szülőivel daczol. Ha mégis ezen zsenge koromban tégedet, legfőbb jómat megsértettelek, ne emlékezzél meg kérlek, az én tudatlanságimról!...

Rákóczi Ferencnek a törökországi Rodostóban
épült házának másolata a felvidéki Kassa városában

De fájlalom Istenem, azt, hogy nem emlékszem, vajjon szerettelek-e, ámbár tudom, hogy naponként imádkoztam, reggel és este. Egyedül te tudod tehát, hogy milyen voltam. Örvendek, ha volt bennem valami te néked kedves és fáj, ha valamiben veled ellenkeztem, vagy ellenedre tettem. Látod, ó Uram, mily zavaros mindannak képe és ábrázata, a mi velem gyermekségem kezdetétől történt!...

Nem tudtam ugyanis, hogy te minden helyen velem vagy; zsenge koromnál fogva gyarló természetem majd feledni akarta a multakat, majd ujabb könnyhullatással visszaidézte emlékezetembe azokat.

II. Rákóczi Ferenc kőkoporsója a
Kassai dóm altemplomában

Mert ezen természetszerű váltakozással szoktad, ó Isten, az emberi esendő természetet fentartani és nem is marad meg soha egy és ugyan azon állapotban, mivel a jó és a gonosz, a vigasztalás és a fájdalom, a kivánság és a gyönyörűség váltakozásai által szembetűnően természetes eszközökkel igazgatja az ő életét a te gondviselésed, melyet élő hit nélkül gyakran emlit, de kegyelmed nélkül nem ismer és nem bízik abban.

Ennélfogva nyomoruságokban türelmetlenné lesz, a jövendő ismeretét illetőleg kiváncsi, azt hivén, hogy ő az egyiknek és a másiknak is intézője. A kinek azonban élő hite van s hiszi, hogy te vagy mindeneknek teremtője és megtartója, és meggyőződik arról, hogy e két tulajdonságodnál fogva te mindenekről gondot viselsz, az az aggasztó események miatt sem nyugtalankodik: mert tudja, hogy azok a te hatalmadban vannak és nem az övében.

A Kassai Dóm ahol Rákóczi Ferenc kőkoporsója 1906 óta nyugszik

Hiszi, hogy Tőled jő minden jó s legfőképen az ő megtartása és azért szeret tégedet, és mivel szeret, jóságodba veti reményét; nem örvend ekkor a szerencsében, hacsak nem azért, mivel te adtad azt; lelki nyugalommal keresi mindig a te tetszésedet; hogy pedig megnyerje azt, kutatja és követi parancsolataidat.

Ó megszomorodottak vigasza, ha a te kegyelmed megtanitott volna akkor engemet ezekre, sokkalta jobban megvigasztalódtam volna általuk, mert már akkor felismertem volna, hogy csak jövevény vagyok e földön…"

Részlet: II. Rákóczi Ferenc: "Confessio Peccatoris / Egy bűnös vallomása" című, 1739-ben Hágában kiadott művéből. (https://adatbank.ro/html/alcim_pdf8648.pdf)

II. RÁKÓCZI FERENC RÖVID ÉLETRAJZA:

II. Rákóczi Ferenc (1676–1735) a felvidéki Borsiban született 1676. március 27-én. Apja korai halála után anyja, majd mostohaapja, Thököly Imre mellett nevelkedett és vagyonos mágnásként a szabadságjogokért állt ki. 1694-ben feleségül vette Sarolta Amália hessen-wanfriedi hercegnőt.

II. Rákoczí Ferenc szülőháza a felvidéki Borsiban

1703–1711 között a kuruc seregek élére állt, majd 1704-ben erdélyi fejedelemmé, 1705-ben a „haza szabadságáért összeszövetkezett rendek vezérlő fejedelmévé” választották. Célja a Habsburgok abszolutista törekvéseinek megtörése és Magyarország rendi jogainak visszaállítása volt.

A 1711-es szatmári béke után emigrációba kényszerült, Rodostóban halt meg, mint a magyar függetlenség szimbóluma. Mint magyar főnemes és erdélyi fejedelmeként (1704–1711) a Habsburg-ellenes szabadságharc (1703–1711) vezetője lett.

A szabadságharc veresége után (Szatmári béke, 1711) nem fogadta el az amnesztiát. Lengyelországban, Franciaországban, majd Törökországban élt. Nézd meg rövidített filmbeillő élettörténetét:

Az Égei-tenger partjainál található Rodostóban hunyt el 1735. április 8-án. Hamvait 1906-ban hozták haza és a kassai Szent Erzsébet-székesegyház altemplomába helyezték nyugalomba a hittel remélt feltámadásig. Művelt, Istenben hívő ember volt, ennek bizonyítéka hátrahagyott emlékiratai és politikai jellegű írásai (pl. Vallomások).

Immánuel! Velünk az Isten!

[DRMK]