1956 emléke ma is Él! - 2020.10.23.

 ’56 EMLÉKE MA IS ELEVENEN ÉL!

Hatvanöt évvel ezelőtt ezen a napon kezdődött el a magyar nemzet függetlenségi küzdelme az idegen katonai megszállás ellen. Bár a magyar forradalmat tragikus módon fojtották vérbe a bevonuló szovjet csapatok, mégis a remény hangjai szólaltak meg a budapesti #KongresszusiKözpontban rendezett ’56 él című emlékkoncerten.

„Ez az este összeköti a mennyet és a földet, a dalok a reménység hangjai” – tette hozzá az est házigazdája, Viktor László. Az #Ezazanap! Szervezőiroda vezetője azt mondta: 1956 él, mert eszméje örökké élni fog közöttünk. A nemzet történelmét sakktáblához hasonlította.

„Gyermekként mindig drukkoltam, hogy a fehér bábukkal játszhassam. 1945 és 1989 között a nemzet tábláján is volt egy fehér hadsereg, akik azért imádkoztak, hogy szabad országban élhessünk. Az est díszvendége a sakktáblán szereplő fehér Király, neki szenteljük ezt az estét, Magyarország jelenét és jövőjét is” – fogalmazott.

Pintér Béla énekes, dalszerző ennek a Királynak a győzelméről, a vigaszt és oltalmat adó Megváltóról, az igazi hazáról és identitásról, valamint a megbékélésről énekelt. Először hangzott el színpadon ’56 él! című dala is.

Az emlékkoncerten jelen voltak ötvenhatos szabadságharcosok is, akiket tapsviharral köszöntött a közönség. Hogy mit éltek át ezekben a napokban, arról Dallos Gyula huszonötszörös magyar bajnok díjlovagló, az 56-os Hűség a Hazához Érdemrend Nagykeresztjének birtokosa;

Mészáros Kálmán egyháztörténész, a #MagyarországiBaptistaEgyház korábbi elnöke, a #MagyarEvangéliumiAliansz alelnöke, valamint #DSzabóDániel, a #MagyarReformátusPresbiteriSzövetség és az Aliansz tiszteletbeli elnöke meséltek.

#MészárosKálmán baptista lelkipásztor a Nyugatra menekülőkről és az itthon maradók megfélemlítéséről szólt.

„Karon ülő gyermek voltam, így nem sokra emlékszem az ötvenhatos eseményekből, de a könnyekre igen, amelyek a szüleim szemében megjelentek. Nekik édestestvéreik menekültek el Magyarországról a jugoszláv határon keresztül, ők heteken át kukoricaföldeken bujdostak gyermekeikkel együtt.

A szüleim pedagógusok voltak, de édesapám 56 után elveszítette az állását. Mesélte, hogy egyszer egy befüggönyözött szobába vitték civil ruhások, majd azt mondták neki: jó szakember, ezért igazgató is lehet, amennyiben mától nem lépi át az imaház küszöbét. Ő ezt rendkívül megalázónak tartotta, elbúcsúzott az állásától, így lett lelkipásztor.”

„A forradalom leverése utáni időszak minden felekezet számára vészterhes volt” – folytatta az egyháztörténész. „A háború után romba dőlt az ország, ezután jött az ébredés, míg a kommunista hatalomátvétel meg nem fordította a dolgok menetét. Marx a nép ópiumának nevezte a vallást. Lenin esküt tett, hogy keresztényteleníti Európát.

Sztálin papnak tanult, de postarabló lett, majd a világ leghatalmasabb ura, aki miatt sok millió ember vére hullt. A szobra előtt kellett masírozni Budapesten is, de átlátott a magyarság a személyét övező kultusz hazugságán. Antikrisztusi rendszer volt ez, amely azon dolgozott, hogy a társadalom ellenségének bélyegzett egyházat letörölje Európa térképéről. 1956 után az evangéliumi kisegyházak ellen is összehangolt támadás indult, hiszen korábban nem jutott idő rájuk.”

Mészáros Kálmán szólt az egyházvezetők ellehetetlenítéséről, a kisegyházak elleni retorziókról, amelyek külföldi kapcsolataik miatt jelentettek veszélyt a pártállami rendszerre. „Kovács Géza baptista lelkipásztor és imacsoportja a föld alá kényszerült, de évtizedekig éltették az ébredést és az Aliansz is próbálta ébren tartani a nemzetet” – mondta.

D. Szabó Dániel református lelkész ötödéves teológus volt a forradalom napjaiban. Tanulmányai elvégzése után az üldözött lelkipásztorok melletti nyilvános állásfoglalásai miatt eltávolították a lelkészi szolgálatból, és bár továbbra is folytatta a missziót, gyülekezeti lelkipásztor nem lehetett. „Lázban égtünk” – mondta 1956 őszére emlékezve.

„Győzött a forradalom, a sok tennivaló betöltötte a szívünket. Szinte láttuk a történelem Urát Pest utcáin mozogni, Szentlelke által megérinteni, formálni népünk szívét. Forradalmunk tisztasága megengedi, hogy így gyűjtsünk mártírjaink családjainak – százszor is megbámultam a nyílt utcán elhelyezett, ezzel a felirattal őrizetlenül hagyott ládákat, amelyekbe gyűltek a papírbankók. Egy egész közösség őrizte azokat a szívében.”

Bár ő maga akkoriban Debrecenben tanult, barátjával, Irlanda Sándorral hallották, hogy az esős, hideg időben szükség lenne segítségre élelmiszerek Budapestre szállításában és kiosztásában – így kerültek a fővárosba.

„A tennivaló nagysága ragadott meg, így engedélyt senkitől nem kérve mi is felkapaszkodtunk egy induló kisteherautóra, így néhány órán belül benne voltunk a pesti forgatagban, a lövöldözésekkel körülvéve. Sokszor megfordultunk e napok alatt Jászberény és Budapest között. Gyakran megesett, hogy nemcsak élelmiszert, hanem a fővárosban tanuló vidéki egyetemistákat szállítottuk és vittük a fuvarral Pestre, de hazafelé már koporsót hoztunk.”

Dani bácsi elővette zsebéből a ledöntött Sztálin-szobor egy darabját. November 3-án este faragta le. Mint mondta, a történtek azt a bibliai képet juttatták eszébe, amikor Nabukodonozor király álmában a történelmet óriási szoborként látta megtestesülni, amelyet egy lezuhanó kő darabokra zúzott.

„Az Úr ereje szakadt le arra az ideológiára is, amit Sztálin képviselt” – fogalmazott az idős lelkész. Majd hozzátette: „Isten bevont minket történelemformáló cselekedeteibe. Ez nem a mi erőnkből telt ki, ajándékba kaptuk. Az Úr üdvtervének részeként egy birodalom végét készítette elő, ebben pedig komoly tőrdöfést jelentett a magyar forradalom.”

Forrás: Jakus Ágnes, Parókia, 2016. november 04.

’56 emléke ma is elevenen él! - Ennek a koncerttel egybekötött jubileumi megemlékezésnek a részleteit láthatja a kedves érdeklődő ebben az összeállításban, melyet az "Ez az a nap!" szervezőiroda készített 2016. november 3-án az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulóján. - https://youtu.be/0BlTnyyf7-4

Dr. Mészáros Kálmán

Egyháztörténész